1957. május 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

138

♦ Másik neuralgikus pont a nevelőbüntetés kérdése. Mi, akik a tisztaság kérdésével foglalkozunk, mindig abban az elgondolásban voltunk, mindig azt hittük, hogy megvan a jogunk és a módunk a helyszíni bírságolásra. Úgy látszik azonban, hogy nincs meg. Meg kell tehát teremteni annak jogi feltételeit. Ez azonban valóban csak az egyes személyek által elkövetett hibákra vonatkozhat. Az intézmények által elkövetett hibákat valóban ki kell vizsgálni. Felvetek egy másik ideát. A főügyész elvtárs azt mondotta, hogy a közegészségügyi hatóságoknak nincs joguk bírsá­golni. Én úgy tudom, hogy a közegészségügyi felügyeletnek, ame­lyet a KÖJÁL-ba olvasztottak, megvan a bírságolási joga. Szakér­telme is megvan hozzá. Felhívom erre Mikó elvtárs figyelmét: nagyon sok terhet levennénk igy a szabálysértési előadókról. \ Sándor : Most már másfél éve foglalkozom a Köztisztaság kérdésével. Arra a megállapításra jutottam, hogy ha azoknak az értekezleteknek a résztvevői, amely értekezleten rásztvettem, kimentek volna utcát seperni, vagy a helyszínen bír­ságolni, akkor ma tiszta Budapestről beszélhetnénk. Különböző kérdések merünek itt fel. Van nekünk egy kitűnő szabályrendeletünk, a 135-ös, amely 1954-ben jelent meg. Csak beszélünk róla, de nem tartatjuk be. Úgy látom, hogy a köz­terület tisztasága, amely elősorban érdekel bennünket, túlságo­san a házfelügyelő kérdésre van exponálva. Általában tiszta is az utca reggel 9~lo óráig, de már nem tiszta délben és nem beszé­lek arról, hogy a tanácsi szervek, elsősorban a kereskedelmi vál­lalatok egyáltalán nem tőrödnek ezzel a kérdéssel. Megnéztük pl. a Bihari Jgnos-utca éa a Szt.István-krt. sarkán lévő gyümölcs KÖZERT-et. A ládák állandóan emeletnyi magasságban vannak, akár­hányszor ráborulnak a 49-es villamos végállomásán várakozókra. /tó- 61 - j % 4

Next

/
Thumbnails
Contents