1957. február 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

72

i

eléggé helyhez kötöttek és sokkal inkább szabályozhatók, mint az építőipar, ahol ez a legsúlyosabb probléma és a leggyorsabb intézkedést követelő terüket. Természetesen nemcsak a fővárosi tanácsi építőipar, hanem ultaluban az egész építőipar területe az, amelyet minden körülmények között meg kell fogni, mert különben - az akkumuláción keresztül lemérve a kérdést - teljesen hamis képet kapnánk, ha mindazokat, amiket elmondtam, nem vennénk* teljes mértékben figyexembe.

Ha r r e r: Szili elvtársnak mind a három javaslatával egyetértek, - tehát úgy a második számú határozati javaslat elejtésére, mind a harmadik és negyedik sz 'mu határozati javaslatok elejtésére is,

ami engem eredetileg felszólalásra késztetett, az különösen a jelentésnek két mondata volt. Ez összefügg u határozati javaslat 2. pontjában foglalt témával. Aat mondja: A Közlekedési Igazgatóság Ag h tervosztály több tárgyalást folytatott a közlekedési vállnatok vezetőjével, azonban azok - a munkástan csok határozataira való hivatkozással - a terv további fejlesztését nem v-Halták. A második mondat a következő: A terv-egyeztető tárgyalásoknál a villamosvasút és az autóbusz vezetői felvetették a tarifamódosit&s szükségességét, • a vállalat vezetőinek bejelentése szerint a villamosvasút munkástan'csa a tarifamódoaitás meiictt foglalt állást.

Ez az a két momentum, amely arra késztetett, -ösz- szefüggésben a határozati javaslattal, amelv ugyanezt a témát: a t munkástanicsok szerepének témajut érinti, amelyre vonatkozóan teljesen egyetértek Szili elvturs javaslatával - hogy felszólaljak.

Csak azért szólok hozzá, hogy p r mondatott mondjak ebben a kérdésben, - nemcsak a Közlekedési Igazgatóság számúra, hanem általában a vállaxttti témákkal foglalkozók számáru is.

92

■■■■-■töéBKB » v >*» emg