1956. szeptember 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
109
, ■ S ! 4 - 26 Javasolom tehát, hogy fogadja el a Végrehajtébizottság azzal, hogy a Végrehajtóbizotteág vezetői ée minder^gyes tagja minden fórumnál minden lehetőséget ragadjon meg, hogy felrázza a kormányzatot, 111. ráirányítsa a kormányzat figyelmét arra, hogy Itt milyen nagy nemzeti kincs Indul pusztulásnak, ée ha ezt hamarosan nem rendezzük, - és ha nem adnak nagyobb felújítási összegeket ós anyagot, akkor kiszámítható, hogy mennyi idő alatt pusztul el ez az óriási értéket kópvlseló nemzeti vagyon. Ugyanígy vagyunk azonban az utakkal és mással la. Azt hiszem azonban, hgy most olyan periódusba jutottunk, amely alkalmas arra, hogy ezeket a kérdéseket erőteljesebben felvessük mindenhol, ós vógre a közvélemény figyelmét le ráirányítsuk arra, hogy végmred- ményban nemflsak javításokról van itt szó, - amelyeknek aa el nea végséae keserítheti ugyan a lakosság életét - hanem Itt arró^ van v ssó, hogy a házakat Ítéljük pusztulásra, ha továbbra is fenntartjukV—^ Tehát alndénkl, minden végrehajtóbizottság! tag, de különösen a végrehaj tóbizottság vázétól minden alkalmat ragadjanak meg, hogy erről beszéljenek. Erről addig kell beszélni, amig nem érünk el eredményt. Egyetért ezzel a Végrehajtóbizottság? Döbrenteiné: Ml a Minisztertanáos elé hittük Budapest lakáshelyzetét és azt, hogy a Végrehajtóbizottság ezen a területen milyen tevékenységet fejtett ki. Sajnos, azon a minisztertanácsi ülésen nem tudtam jelen lenni, ... Elnök: Akkor sebesültél meg? Döbrenteiné : Igen. Megmondom, bogy engem mélyen megdöbbentett az, hogy amikor ilyen előterjesztéat vittünk a Minisztertanács elé, akkor erról olyan határozatok születtek, mintha azüett volna a legfontosabb, hogy a házfelügyelőket ezeivtul ki lehet rakni az utcára. Bocsánatot kérek, - nem ez volt a kérdés legfontosabb pontja, hanem az, hogy meghúztuk a vészharangot ée megmondtuk, ^ » ff, *.* •
