1956. augusztus 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
208
ft jvmg mmmm 4 „10 7- ^ dott jönni, az bejön, aki nem tudott bejönni, az nem jön be. Valahogy olyan furcsa az, hogy cédulát adunk az embe ek kéz'be a be- N jutáshoz. Én abból indulok ki, hogy ezzel kapcsolatban olvastam egy sor anyagot és tudom, hogy a Szovjetunióban is nagyon élesen elitélik az ilyen módszereket, araikor a választókat - hogy úgy mondjam - korlátozzuk abban, hogy bejussanak a fogadóórákon az ilG letekes emberekhez, ondolkoznunk kellene azon, hogy helyes-e ez a módszer. t Megmondom, miért tettem ezt szóvá, mikor én fogad- s ' ' ... tam, nagyon nehezen jöttek az emberek, mert bizonytalan volt az egész fogadó-nap. Nem voltam itt1on, az elvtársak nem tudtak beszélni velem, és az volt a látszat, hogy nem tartjuk m - g a fogadóórát. Volt ott sok enfter, aki panasszal jött, de akik t máshova irányítottak, mert az ottlévő elvtárs csak azokat engedte be,akiknek cédulájuk volt. Mondtam neki, hogy ez nem jó dolog, hogy én itt bent ülök, fogadóórám van és csak a cédulásokat engedik be hozzám. Erre azt mondta az elvtárs, hogy nem volna helyes ezt megváltoztatni, nem lenne jó sorszám nélkül is beengedni az embereket, mert ez felborítaná a? ygész rendet. Én nem tudom, hogy van ez,de 11 órakor meg is mondtam neki, hogy ha nem jönnek r sorszámosok, én elmegyek, nem ülök itt teljesen feleslegesen. Megmondom, bennem sem keltett valami jó érzést, hogy elmegyek, oedig ott vannak ezek az emberek, akiknek sorszámuk \ • • • ugyan nincs, de problémájuk van, s megesem tudnak bejutni, mert ha nera tartjuk be ezt a rendet, felborul mindem. Ezt nem tartom demokratikusnak. Ezen lehet vitatkozni, de véleményem szerint úgysem tudjuk meggátolni, hogy amikor Pongrácz elvtái-s fogad, n» sokan jöjjenek az emberek, amikor pedig mi fogadunk, nem nagyon törik egymást . Ezt feltétlenül meg kellene gondolni. I ^ M
