1956. február 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
215
d o * '- 8 6 A 8. §• 5./ pontja teljesen elmaradhatna. Itt arról be- v szél, hogy az istállót a tető felé kivezető szellőzővel kell ellátni. é Nehéz elképzelni, hogy a pnremkerületekben olyan istállókat építsenek, amelyek a tető felé kivezető szellőzővel vannak ellátva. A 10. §• /2/ bekezdése előírja, hogy a hasznos háziállatok elhelyezésére szolgáié helyiségeket és építményeket az állattartó évente legalább egyszer rovarirtó szerrel köteles beperraetezni. Egész\ ségügyi szempontból nem tartjuk kielégítőnek az évente egyszer történő V permetezést. Tapos talatapnk szerint a meleg hónapokban legalább havonta kellene a rovarirtó szerrel való bepermetezést végezni. A 10. §. /A/ bekezdésével kaposolatban egészségügyi osztályunknak az a véleményt, - amellyel én is egyetértek - , hogy az istállók és az ólak permetezését az Állategészségügyi Intézetre kellene hizni, nem pedig a KuffÁL-ra. A KÖJÁL emberi vonalon dolgozik, és ez nem vihető át az állategészségügyi vonalra. E 1 n ü k i Ha azonban van neki felszerelése, - amint hogy van - nem bej, ha csinálja! Tóbiásnál De ez túlságosan nagy igénybevételt jelentene neki! Gyakorlati tapasztalatok alapján felvetjük még, vájjon * nem volna-e helyes a tarthatók állatok számát osaládonkint, vagy ftdvav ronkint megállapítani. Az a tapasztalatunk, hogy agy 14-20 lakással biró házban - elsősorban államosított házakról beszélek - 2-3 disznót is tartanak. A lakók aláírják, hogy beleegyeznek, - a szomszédok és a környéken lakók viszont állandóan sérelmezik. Itt felmer 1 a vizdijak emelkedése is, ami az ingutlunkezelő vállalat részére okoz problémát, - nem Í3 beszélve arról, h gy ezt senki sem fizeti meg, mert a lakbérbe betudódik. Bőszéin! kell a szaporulat kérdéséről is. A gyakorlat az, hogy egy elég szűk udvarbon egy disznót tartanak, de ha annak aza* ***** ■■■*••* J 1
