1955. augusztus 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

123

Ebbe ne nyugodjunk bele.

A harmadik megjegyzésem az abortus-kérdésre vonatkozik.

Igaza van Vikol elvtársnak: nem igen lehet lazaságot megállanitani az abortus-bizottságok tevékenységében. Aszociális okokból eredő indikációk száma nem mutat liberalizmusra, hanem megfelel a valódi

» helyzetnek. Mégis lehetne itt valamiféle adminieztrativ intézkedést tenni a táppénz csökkentésére. Itt is felvetem azt a javaslatot,

amelyet már az SZTK-ban működő koordinációé- bizottságban is felvetettem és nyilván senkisem fogja ezt úgy értelemzni, mintha az abortus-rendelet szociális indikációi ellen szólnék. A helyes megoldás egyáltalán nem az, hogy minél több abortust engedélyezzünk ott, ahol szociális indokok szólnak a gyermek világrajövetele ellen, á helyes metódus az volna ilyenkor, hogy profilaktikusan védekezzenek a szülők és csak kivételesen terheljék a társadalmat azzal, hogy fogamzás történik. Megelőzni, hogy felelőtlen fogamzás történjék, bizonyos mértékig talán hatékony eszköz volna, ha nem volna táppénz, ha tehát nem járna automatikusan a szociális indikáció szerint, hanem kérni kellene és csak akkor kapnák meg a szülők, ha akár az abortus-bizottság, akár más bizottság megadná. Ez nem terelné >az abortus-Kérőket törvénytelen útra, másrészt eszköz volna arra, hogy profilaxis irányában próbáljanak magukon segiteni, nem pedig úgy, hogy minduntalan az abortus-bizottság elé mennek olyan esetekben, amikor a lakásviszonyok lehetetlenné teszik, hogy- gyermeket hozzanak a világra.

Felvetem ezt a gondolatot. Anyagi megtakaritést nem sokat jelentene, bár azt is jelentene, és előmozdítaná a szülők részéről a szükséges profilaxist. Nem volna antiszociális, mert ahol az abortus *xxxixkxbXxx szociális okokból indokolt, ott megadnák

és ahol a táppénz is indokolt, ott megadnák, ahol pedig nem indo- költ, ott nem adnák meg.

Felvetem ezt, mint javaslatot. lőtt

//>

* * ; •> <*• •» ■

I

i

ti - 11 X

mr