1955. április 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
66
- 43 litását és azt, hogy valóban sportoljanak io a vivó-felszereléssel. Lelkiismeretlen gazdálkodás folyik a sportfelszereléssel, nemcsak a tanácsi vállalatoknál, hanem általában minden vállalatnál, de különösen az építőipari vállalatoknál. Beszerzik a felszerelést, de tia szabadidőben, amikor a sportolásra lehetőség volna, az épitőmunkások hazamennek, hiszen vudéken laknak. A sportfelszerelést nem használják. Javasolom tehát,hogy a tanácsi vállalatoknál vizsgálják felül ezt a kérdést és ahol feleslegesen kérnek ilyen felszereléseket, ott nevelőmunkável vessenek gátat a pazarlásnak. A másik kérdésamelyről Harrer elvtárs szólott, hogy sok helyen nincs még meg a hitele a kollektiv szerződésnek, A jelentés is rámutat arra, hogy a kollektiv szerződéssel szembeni bizalmatlanság sok helyen éppen a szociális juttatások, a beruházások állandó csökkentése miatt nyilvánul meg. Nagyon nehéz persze a vállalatoknak a kollektiv szerződést minden vonatkozásban megtartaniok, hiszen nem egyszer megtörténik a minisztériumi és tanácsi vállalatoknál egyaránt, hogy jön egy rendelkezés a beruházási hitel lefaragásáról. Akkor azután nem nagy gondot fordítanak arra, hogy pótszerződéseket kössenek, illetőleg, hogy változtatásokat eszközöljenek. Évvégén pedig, amikor a kollektiv szerződés teljesítéséről kellene beszámolni, nem tudnak beszámolni a végrehajtásról, igy azután hitelétveszti a kollektiv szerződés. Azt mondja a dolgozó, hogy en teljesítettem tervemet, csökkentet.em az önköltséget, az én követelésemből pedig évközben lealkudtak, úgy hogy nem is tudtam róla. Rostás: Azt hiszem, ha a VB tagjai elvi szempontból is hozzászólnak ehhez az anyaghoz. Helyes feltenni azt a kérdést, hogy a kollektiv szerződés vájjon eléggé elmélyül- ten játsza-e már azt a szerepet, amelyet szántunk neki, akár a — 1 te
