1954. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
68
í Alapi elvtárs felvilágositást kért arra nézve, hogy mit értek az 5. oldal 4.bekezdésében azon, hogy "A fejlesztésnek kádertényezői is van na*, még pedig nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból egyaránt." Elég szerények voltunk még az 1955.évi fejlesztési terv összeállításánál ie. Hogy a szakrendelők nyomasztó zsúfoltságán enyhíthessünk, 700 órára vonatkozó fejlesztést kértünk, ami liO orvos beállítását jelenti. Tehát ez a szerény fejleetés is a káderek nagymennyiségét jelenti. De ha megKapnánk az idei 100 órára vonatkozó fejlesztést, vagy ha lehetőség volna a III.kerületi rendelőintézet működésének megkezdésére és kifejlesztéséee, - mindez szintén ko- moly káderfejlesztért igényel. Ha olyan méretekben gondolkoznánk mint az ÁB, nemcsak milliókról volna szó forintokban, hanem 1000- 1500 orvosról is, különféle szakorvosokról. Bakos elvtársnak volt egy megjegyzése: Ha a minisztérium azt mondaná, hogy itt van 20-50 gyermekszakorvosi állás, be tudnánk-e tölteni őket? Nagyon nehezen, meg a káderek 'tcsoporto- sitssával is. E fejlesztések mögött feltétlenül kádereket kell keresnünk, nemcsak minőségi, de mennyiségi szempontból is. A fejlesztés mindig a káderadottságokhoz igyekszünk viszonyítani. A 1 a p i: Én a "minőség" az egyetem munkájára ut”!? Kát o n a: Nemcsak arra, de arra is. Kellene pl. sok és kitűnő szakképzettségű higiénikus, gyermekgyógyász-szakorvos, és igen komoly az elmaradás ezen a téren. A minőség tekintetében szaladtunk felfelé a bölcsődék létesítésekor és még most sincs elég szaxképzett középkáder, nem is beszélve az orvosokról. Csak olyan mértékben tudunk tehát fejleszteni a jövőre nézve, amilyen mértékben van egy reális alap a fejlesztési terv mögött. Ami a színvonal kérdését illeti, továbbra is fenntartom álláspontomat, hogy egészen más dolog a mi intézményeink színvonala egy kapitalista intézmény színvonalához képest. Nem lehet csak az a \ ■ - ■ — 4 - 31 - ^
