1954. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
100
lámákat, amelyeket az elmúlt négy évben nem sikerült me-oldani? Feltétlenül szükségesnek tartanám a kérdésnek erre ©z alapvető elvi kérdésre való csökkentését, mert akkor nem csúszunk bele újra a részletkérdésekbeabba, hogy Dizonyos szakszolgálatok vezetői a maguk ellátási területét esetleg a legjooban megoldják ugyan, de ugyanakkor elveszik a megoldási lenetőség anyati feltételeit egy másik szolgálat elől es újra csak nem tudjuk kellőképen mérlegelni, hogy vájjon most a téli járványra való felkészülés-e a legfőbb törvényünk, vagy az 'gyak szaporítása, vagy a — rendelőintézetek óraszámának emelése, - és folytathatnám a példákat . Még egyre szeretném felnivni az egészségügyi osztály figyelmét! Van a magyar egészségügyben egy igen nagy energia, amelyet általában kevéebbé veszünk igénybe: a szakemberek véleménye. Ha az egészségügyi osztály jouban igény beveszi a kórházi és a tapasztalt rendelőintézeti főorvosoknak a szakvéleményét, jó szervezőkészségét és ©zt a sok jóindulatot, amely megvan bennük, akkor az adminis z t rat iv munka helyett feltétlenül © z elvi irányítás és a szakmai vezetés tervszerű munkamódszere alakul kí az osztályon, - és ez a kulcsa a Kérdés megoldásának, leszeeezvén,hogy mindezekért a hibáiért végső fokon azt a relativ ellátottsági hiányt kell megjelölnöm, amelyet dolgozóink igényeivel szemben nyújtani tuciunk. Mert igaz az, hogy soktí haladtunk előre intézetekben, óraszámban, orvosokban, de az igény nagyobb, és ha nagyobb, akkor politikai kérdés, hogy hogyan tudjuk kielégíteni. A párthatározatok meghozatala óta különösen politikai kérdés ez. Valaki azt mondotta, hogy a le nyis égi lehetőségek kitérje ©ztese máról-holnapra csökkenti a dolgozók észrevételeinek szamát. 'z egészségügy szervezése során legfőbb törvén; ü k mindig © dolgozik AoO . ■ *' 8- 72 - | 4
