1954. szeptember 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

90

oaásaon meg Elnök Elvtára. az ilyen kérdésekben valóban kemény vagyok és ilyen támadásoknak kiteszem magamat, mert egy-két embernek az a véleménye ró xam, hogv goromba voltam vele. Érzésem szerint egyébként, ha az apparátus valamennyi tagját, vagy osztályvezetőjét megkérdeznék, nem hiszem, hogy ez a vélemény alakulna ki rólam, mert 50 óta nagyon sok uj erő került az apparátusba, akik sokszor nem tudtak helyesen irni éa VB elé kerülő jelentéseket szerkeszteni. Én tanítottam ők«t a helvosirástól kezdve odáig, hogv egy VB-uontot meg tudjanak szerkeszteni. Éjszakákat voltam bent a hivatalban abban az időben azért, hogy a naoirendi pontokat irjam az osztályvezetők helyett.

ri

Nem hiszem tehát, hogy az osztályvezetők ilyen véleményt mondanának rólam. De a rendbontókkal szemben, azokkal szemben, akik a rendszer- bon c«ak helvzetüket akarják kihasználni ás nem a munkában járnak elől, keményen eljártam. Amig megtisztel engem a oárt és a VB azzal, hogv tisztségeimben hagy, a Jövőben is ilyen szempontok szerint fogok dolgozni: becsületem, józan eszem és a rendszerrel szembeni hűségem ezt diktálja.

Ez volt a Biróné-ügy.

rv

Csáki elvtárs ebben az időben állandóan kijárt hozzánk.

Biróné meg uj műnkelséről szintén állandóan eljárt a tanáoshoz.

Szitótta, lázitotta az aonaritust azzal, hogy "Íme nem ártott nekem az elboosátás, mert magasabb állásban vagyok." Most a KQM-ben van.

Amikor ugyanis tüdőjét lofénykéoeztettem, és másnap közöltem vele, hogv feketén volt szabadságon, mert nem beteg, akkor azt kérte, hogy adjak n«ki egy naoi eltávozást. Adtam neki és elment a KGM-be. vagy nem tudom hová baráti körbe, másnap kikérette magát és gyorsan lemondott állásáról. Attól félt. hogy "betegségének" kövstkezménvai lesznek. Igv ment el a KGU^be, de azóta is visszajárt és uszított.

3o

\

I

,j - 74 - j

V ..... .... to. . mr. _