1954. szeptember 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

165

Hogy ez nem sikerült teljesen, annak az említett két más ik szempont is oka.

Egy-két dologgal szeretnék még foglnlkozni.

Az egyik a szövetkezeti kérdés. Szerintem nem egyszerű ez a kérdés és nem kielégítő az a válasz, amely it Garamszegi elvtárs adott. Valóban elvi kérdésről van itt szó: arról, hogy a VB-nek taxatíve milyen jogai vannak a szövetkezetek tekintetében. Ez a kérdés azt is magában foglalja, hogy van-e a VB-nek jóváhagyási joga a szövetkezetek terveit illetőleg vagy nincsen. Ez a kérdés vitatott kérdés, noha próbáltunk már intézkedéseket tenni ezen a téren, /(mikor a szövetkezetek tervei nem kerültek ide jóváhagyásra, akkor éppen az a nézőpont érvényesült, hogy ne"tárgyalja meg" és ne "hag2'ja jóvá" a szövetkezetek terveit a VI}, h«nem hogy a szövetkezetek jöjjenek ide és tárgyalják le számaikat és ezáltal segítsék elő a koordinálást az állami szektor és a magánszektor között. Körülbelül hasonló oz a kérdés ahhoz, hogy az OKISz számaihoz a könnyűipari minisztériumnak sincs joga hozzányúlni, hanem azokat a számokat kell az _to MT 'lé vinni, amelyeket oz OKISz beterjeszt a könnyűipari minisztériumba. Az alsóbb fokú tanácsok szintjén is kb ez a helyzet. Nőm viamejjtri"'

tatom, hogy z f| kikristályosodott elv,©pr©gy edül# hilyos, de elvi kérdés, amellyel foglalkozni kell, 3 VB ég a kiszövök kapcsolatán bedül.

A tanácsi tatarozó vállalatokkal kapcsolatban pedig az a vita tárgya, hogy helyes-e a tatarozó vállalatokra csak az 500.000 forint értékhatáron nluii munkák elvégzését bizni. Szeretném eunondoni, hogy e határozat megszületésének az az indító oka, hogy a tata ózó vállalatoknak elsősorban tatarozással keli. foglalkozniolc} általában olyan munkákkal, amelyeknek termelési értéke kisebb. Nem lenne gazdaságos, sőt káros volna, hu hatalmasan fejlesztett, épitőS£_

#•

0 - 76 - i

r _ k. -