1954. február 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
5
, . ' -3" i nak neg, hogy az olcsóbb cikkek kifogynak és helyettük már csak a drá- ^ gább kapható, másrészt a kifogyott cikkek uj elnevezés alatt - a minőség javulásával nem arányos - magasabb áron kerülnek forgalomba, Budapest területén 1953-ban a kiskereskedelmi hálózat közel 400 bolt- egységgel csökkent, azonban az eladók száma - a két műszakra való áttérés következtében - jelentősen növekedett. A hiánycikkek száma változatlanul magas, amely azt bizonyltja, hogy az ipar és koreákedelen kapcsolata nem kielégítő. Budapest közlekudése a IV, negyedévben tovább romlott. A Villamosvasútnál végrehajtott energiakorlátozás miatt kevesebb kocsit tudtak forgalomba állítani, amely nemcsak a villamosok, hanem az autóbuszok zsúfoltságát is hatalmas mértékben növolty. Ez -viszont az amúgy sem jé állapotban 3 evő autóbusz-állomány további leromlásához vozot. Az ipar által gyártott uj autóbuszmotorok minősége is kifogásolható, mivel azok nagyrésze már 40 ezer kilométer után főjavításra szorulnak. A kommunális szolgáltatások fejlesztése sem üti meg a szükséges mértéket. A fejlesztés Jelenlegi üteme nem biztosítja a lakosság szükségleteinek kielégítését és a távlati célkitűzések megalapozását. A fejlesz- tés csak a pillanatnyi problémák megoldására korlátozódik. Ez különösön a víz- és gázszolgáltatásra vonatkozik, amely az ipar növekvő fogyasztása következtében nemcsak az uj bekapcsolást, de a meglévő fogyasztók kielégítését sem teszi lehetővé. Súlyosbítja ezt az állapotot az, hogy anig a kommunális osztály erőfeszítéseket tesz a beruházások mielőbbi megvalósításáért, addig a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium irányítása alatt működő vállalatok a Városi Tanács részére végzett munkák teljesítésében nagymértékben lemaradtak, /Pl. Gellérthegyi vízmedence, szigetszentmiklóoi csáposkutak./ Az építőiparban, lakóházak ta :arozásánál a IV, négyudévben tovább növekedett a létszámhiány. Ennek oka egyrészt, hogy a vidéki dolgozók visszamentek a mezőgazdaságba, másrészt a Trösztök jobb bérezés' következtében elvonták az építőipari dolgozók egy részét. Hozzájárult a létszámhiányhoz nég az is,hogy az építőipar a munkások szociális igényeit nen tudja olyan mértékbon biztosítani, mint a telepített ipar. /Öltözők, mosdók, stb,/ A Városi Tanács vállalatai az igazgatói alap megállapításánál hátrányosabb helyzetben vannak, nint a mininztériumi vállalatok. Számos helyi ipari vállalatnál másfél éve nincs igazgatói alap. A középfokú irányitó szervek a IV. negyedévben fejlődtek, azonban szervezeti helyük és feladatuk nen tisztázott. Emiatt nem felelnek meg to 8 ■ mr
