1953. október 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
104
Itt. I J -89- , ' ják ideadj az anyagnak, amit valfehonnal el fognak venni," a másik részét nem tudják megadni. így néz ki tehát a dolog. Szeretném a VB. előtt leszögezni, hogy azt a keretet, amit adnak, csak ilyen formában adják meg. Ha a Végrehajtóbizottságnak az a törekvése, hogy ezek a feladatok és munkák befejeződjenek, akkor ahhoz anyagok is kellenek. Ez nem olyan kérés, amit akár a Tervhivatal, akár a Minisztertanács már teljesített volna, - mert hiszen nem teljesítették. Ez tény, és ezt nem lehet semmiféle mellébeszéléssel megváltoztatni. Nem szeretném, ha úgy tűnne fel a dolog, hogy a VB. ki van elégitv®, a szükségleteket biztosították, - csak éppen a szájunk jár. Kilián:! tatarozás! programmal kapcsolatban néhány megjegyzésem van, egyrészt magához az anyaghoz, másrészt pedig a 0 felszólalásokhoz. Mindenekelőtt szóvá akarom tenni, hogyaz előterjesztés meglehetősen hézagosán veszi fel az egész tatarozási problémát, - és olyan problémákat vet fel és mutat meg, amelyek csak a kisebbik részét teszik ki az egész munkának, viszont a nagyobb és nehezebb részét mellesleg enyhiti. Augusztus elsején, a tatarozási munka megi nditása - mondotta a VIII.kerüléti elvtárs - formai tolt, és nem * tudtak mit csinálni. Valami ellentmondás van abban, amikor azt mondja, hogy nem voltak állványok, - hiszen a felvonulás azzal kezdődött, hogy állványokat szállítottak ki. Aki az építőipart ismerit az tudja, hogy az augusztus elseji munkakezdés nem jelentheti a tényleges munkát, j - mint ahogyan nem is lehetséges, hogy jelentse. Mégis ha mégnézik az elvtársak azt a kimutatást, amit Döbrenteiné elvtársnő terjesztett elő, abból is látható, hogy a szeptemberi állapot némileg magasabb - mint egy 3“4oo emberrel magasabb - létszámot mutat, tehát a nehézségek ellenére mégis komoly fejlődés volt. Az is igaz, hogy sem ez, sem a következő időszakra várható fejlődés nem azt mutatja, mintha ezt a tai- m - -I
