1952. május 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

43

| mint azelőtt, de még mindig nem elég. Az volna a helyes, hogy a végre­hajtóbizottság szinte kötelezőleg kérje fel az állandó bizottsági el­nököket arra, hogy egyénileg foglalkozzanak azokkal a tanácstagokkal, akik a tanácsülésen nem jelentek meg, ők próbálják kiköszörülni ezt a csorbát és próbálják mozgósítani legalább az á landó bizottságok­0 bán tevékenyen résztvevő tanácstagokat, hogy a következő ülésen teljes­számban vegyenek részt, és bármilyen munkájuk akad, halasasák el, hi­0 szén nem olyan gyakran van tanáosülés. A tanácsüléseken azt tapasztaljuk, hogy a felszólalók többnyire ugyanazoknak a tanáostagoknak a köriből kerülnek ki. Megint az állandó bizottságok elnökeire várna az a feladat, hogy a tanácstagok­kal egyénileg foglalkozva rábírják őket arra, hogy a tanácsülésen szó­laljanak fel. Ami a napirendi pontok előkészítését illeti, én a munka­erőgazdálkodási állandó bizottság részéről azt tapasztaltam, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket mi tettünk az ipari állandó bizottságnak, bi­zony feldolgozták. D u n a i: A tanáosülésnek valóban egyik hibája volt az, r' hogy a beszámolók tulhosszura nyúltak, ugyanakkor az állandó bizottsági elnök elvtársak reklamálják, hogy a beszámolókba nem vettük bele azokat a szempontokat, amelyeket tőlük kértünk és amelyeket ők igen gondos elő­készítő munka után meg is adtak. Ezek a szempontok valóban igen nagy segítséget nyújtottak, de a még igy is hosszúra nyúlt beszámolóba nem le­hetett mindent belevenni. Egyébként ezt a végrehajtóbizottság titkársá­gával is megbeszéltük. Sásdi elvtárs reklamálta a javaslatoknak gépírásos formában való rendelkezésre boosátását. Pongrácz elvtárs már utalt rá, hogy én is kaptam ilyen gépírásos feljegyzéseket, de szerintem a válasz­0 * j ' j •_ ~ - ■ ------­- 11 ­4 •

Next

/
Thumbnails
Contents