1952. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
29
; j rehabilitálásáról van szó, hsnem kizárólag a bete. ek rehabilitálásáról. Ez az egész nagy kérdés. Jelenleg az egészségügyi .linisztérium,szakcsoportunk 's még néhány illet-'kés hatosé. • foglalkozik ezzel a kérdéssel, ho -y ezt mi hogyan tuönók természetesen a Szovjetunió példáján a mi adottságaink mellett megva-’ ósitani . Egévizen érdekes, ogy pl. az SZTK felkérésére megkérdeztük a. gondozóintézetek orvosait a múlt év őszén, hogy nem az úgynevezett felülvizs áló, tehát keresőképesség megállapító szemlélettel, hanem a gondozó, mondjuk gyógyító orvos szemével nézve véleményük szerint lesz mi/e helyzet, ha ezek az úgynevezett keresőképtelen betegek osökken^ tett munkaidőben nyernek foglalkoztatást ugyanabban a munkakörben, ahonnan betegállományba, kerültek. n - megmondom őszintén - elég szkeptikus voltam, azt gondoltam, hogy azoknak száma, akiknél ezt helyesnek tartják, csak néhány százalék lesz és kiderült, hogy 4, illetőleg 6 órai munkában való foglalkoztatásaa a beteg dolgozók 22 százaléka tartósan munkaképesnek volna nyilvánítható. Hangoztatom, nem felülvizs ;álati, hanem - mondjuk igy - gyógyító orvosi szemléletre tel. Ezek a számadatokra már a minisztérium és az SzTK is felfigyelt. Ebben a vonatkozásban is vannak tárgyalások, hogy hogyan lehetne xxl r-N esetleg ezt a kérd íst megoldani, hogy a dolgosó cső kentett munkaidővel,-ami természetesen a Szovjetunióban megvan valósítva - hogyan tudna szintén r'sztvenni a termelő munkában. Nálunk jelenleg vagy keresőképtelen, tehát táppénzállományben van valaki, vagy munkaképes. A kettő között átmenet nincs, .iár pedig éppen ezek a számok is mutatják, hogy igenis helyes az az ut, hogy csökkentett munkaidóbei foglalkoztassuk őket és okos dolog, hogy igy állítsuk vissza a munkába a dolgozót. A várakozók számával kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy ez milyen veszélyt jelent a közösség sdámára. A tuberkuló/ís | L—— ______
