1952. február 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
47
közlekedés fejleszt észnél egyik nagy bizonytalansági tényező volt az, hogy egyes főfeladataink bizonyos martokig függvényei voltak és függvényei ma Í3 az exportnak. A sinek gyártása, szállítása pl. a lengyel export függvénye. Ugyanígy all a kérdés az autóbuszokkal. 1952-re vann ak ugyan előterveink, de nincs még mennyiségileg sem megadva idejében az, hogy a főváros közlekedése ebben az évben hány autóbusz kap. Ugyanilyen problémák állnak fenn a tavalyihoz hasonlóan, bizonyos mértékben talán fokozottabban azokra az anyagkeretek körül és az anyagkeretek és a szükségletek közötti egyensúly hézagokat mutat, nemcsak mennyiségileg, hanem a minőségben is. Az anyagszállítások, kiutalások időbeli eltérése is zavarja a terv beüteme- zését. Az 1951 évhez viszonyítva előkészületeink 1952-ben nem mondhatók olyan kedvezőknek, ahogyan éppen Hajós elvtárs a részletekben kifejtette. Jelenleg a mi tárcánk részéről közlekedési vonalon csak a III. kategóriájú beruházásokat adták le, az I. és II.kategóriákat meg nem kaptuk meg. Ez késlelteti, megnehezíti a tervezést és a tervek végrehajtásának előkészítését, ahol éppen a tavalyi tapasztalatokból okulva, a legfontosabb létesítményenként előre megvizs gál/Ht, /—• .fa* hogy biztosítva vannnk-e a tervek teljesítésinek előfeltételei a mind anyagokkal, mind/munkaerő és tervezés vonatkozásában. Elnök: Jó volna, ha 1951-ről esnék szó, hogy miért nem fejlesztették a vasutat meg az autóbuszt. N á n a. i: Az 1951-es fejlesztési keret során az autóbuszmennyiség eredetileg 25 kocsi volt. A tervhivatal a tárgyaláson ezt felemelte úgy emlékszem 130, vagy 140 kocsira. Végeredményképp sok harc, küzdelem és tárgyalás után mind a tárcával, mind az OTH-val sikerült elérni a VB segítségével, az elnökhelyettes elvtárs közvetlen beavatkozásával, hogy további 20 kocsit biztosítottunk. í? L * —■—.— ■ - —- 13 - 1
