1952. február 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
101
I i Gálhidi : Araikor a féléves eredményeket t'rgyaljuk, feltétlenül meg kell állapítani, hogy az iparostanulók a. múlttal szemben összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak, és az eredmények fejlődést mutatnak. Volt alkalmam meggyőződni arról, hogy Mosonyi élvtárs milyen mélységes emberséggel intézi az ilyen kis iparostanulók sorsát, és ez azt a reményt keltette bennem, hogy az osztály többi tagja is igy intézi ezeknek a kis embereknek a dolgát. Hogy mégis - a jelentéstől eltérően - elég sok hiba van • ezen a téren, - a magam részéről elsősorban a szervezeti felépítésben látom a hibák okát. A fővárosi iskolák és otthonok, tanműhelyek kérdésével három szerv is foglalkozik: a MTH, a városi tanács osztálya és a kerületi tanács csoportja. A kerületi tanács csoportja most már az otthonba és az iskolába bemehet, de ha a tanműhelybe is be akarna menni, onnan egyenesen kizárják. Valószínűleg ebben a kérdésben is javulás fog történni. A másik szervezeti hibát abban látom, hogy az iparosta- nulék alapjábanvéve három kézben vannak. Igen helyesen mondotta az elvtárs, hogy sokszor igen ellentétes hatású kezekben, ami! különösen megnyilvánult a sport-vonalon, a kulturális és egyéb vonalon is. Véleményem szerint tanácsunk végrehajtóbizottságának különösen ezzel a szervezeti kérdéssel feltétlenül foglalkoznia kellene és oda kellene hatni, hogy létrehozzák az egységes képzés-tipust, ami alatt azt értem, hogy az iskolai oktatás, a tanműhelyek oktatása és az otthonok kérdése egy kézben legyen, egy felelős vezetője legyen, egy igazgató, aki felel a nevelésért és a képzésért. Természetesen az sem helyes, - ahogyan Mosonyi elvtárs elmondta - hogy egy nevelőre 50 tanulóifju van bizva. Elképzelhető, hogy 50 ifjúval hogyan tud foglalkozni egy nevelő. Itt is meg kell állapítani egy keretet, hogy 25-30 ifjú tartozik egy csoportba, JoJ _______________________________ ■r‘J- 70 -
