1952. január 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
94
I kéknél súlyos defektust okozhat. Ez olyan komoly kérdés, hogy érdemes vele mélyrehatóan foglalkozni, mert egész csomó gyermeknek a jövőjéről van szó; arról van szó, hogy milyen emberekké válnak ezek nemcsak a szaktudásban, hanem a politikai nevelésben is. •A jelentés azt is megemlíti, hogy az otthonokban nem kielégítő a politikai munka és nem tudják a gyermekeket bevonni a tömegszervezeti munkába, a MHK-moz©alomba, a sportba, stb. Eem tudom, hogy hogyan van ez ellenőrizve? Magam is láttam* hancurozó gyermekeket az utcán, ipari tanuló ruhában és megálltam velük beszélgetni, mert nem tetszett az a hang, ami ott volt. Meg kell mondanom, hogy elég -gorombán elutasítottak és ezt mondták, hogy ne avatkozzam bele a diskurzusukba. Arcixax Az egyik leány azonban rászólt erre a fiúra: ahelyett, hoy örülnél a jé tanácsnak, jár a pofád. A végén aztán összebeszéltek, hogy hova menjenek szórakozni. g-N Nem tudom, hogyan ellenőrzik azokat a gyerekeket, akik szabadidejükben kimennek. Kétségtelen, hogy a többség nem olyan, amelyik ilyen helytelenül viselkedik, hanem csak a kisebbik részük ilyen, de ezekkel azért jobban kell foglalkázni, nehogy a többieket is magukkal rántsák. A döntő kérdés a nevelők és a szakoktatók magatartásbeli kérdése, politikai előképzettsége és a gyermekekkel való foglalkozásnak, valamint a szervezettségnek a kérdése, - tehát mindazok az előfeltételek, amelyeket az otthonoknak s az iskoláknak meg kell adnunk olyan mértékben, ahogyan az erőnkből telik. Tóth: Virágné elvtársnő felvetette azoknak a gyermekeknek a nehéz? problémáját, akik -íerihelyékből, va -y más intézetekből kerültek /-n ki. Az állandó bizottság már év eleje óta foglalkozott ezzel a kérdéssel, amikor az albizottság tagjai megállapították, hogy ezek a leányok nemcsak rosszul, helytelenül és nem iparostanulóhoz méltó módon viselkednek, hanem azáltal, ho ;y rendes otthonba kerülnek, e többieket is kezdik rno©rontani. Ezt a problémát -felvettük és sokat vitatkoztunk 'zen. Különböző nézetek mer';ltek fel és nálunk is az az álláspont alakult ki, ho >;y valamilyen módon ki kell emelni őket és egy külön kollektivet kell csinálni r szűkre. Az albizottság kezdett egyénileg foglalkozni a leánygyermekekkel, különösen nz egyik elvtársunk, akinek 3-4 leány í géretet tett, hogy meg fognak javulni. -íz az elvtér sün k azonban nem elégedett meg az ígérettel, hanem kiment az otthonba és megkérdezte tőlük, hogy hogyan állnak tanulmány”ik— kal, hogyan folyik az életük £: otthonban. Ezért volt az állandó b:i aott- s' • nak is az álláspontja az, - és Így vittük ■' dől got az osztály fele - hogy külön kell ezeket a gyermekeket kezelni és külön otthonban kell őket elhelyezni. Mivel nem vagyunk pcda; égusok és az 'llandó bizottság £jfl£ ta-. jai között nincs pedagógus, igy nem tudjuk értékelni, hogy helyes-e ©z a módszer, és ninco-e veszel,, abba©, amit Virágné elvtársnő is felvetett, de úgy gondoljuk, ho y ha külön neveljük őket, az még mindig jobb, J í-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- — • ■ * •£. _______________- 87 -
