1952. január 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
100
4 - 94 - ^ Aszódon, ahol javitóintézet van , meglátott tőlünk két embert, két otthonigazgatót. Mit kerestek itt? Kiderült, hogy tanulmányozták az aszódi javítóintézetet. Helyes volt-e, hogy tanulmányozták, vagy sem? Helyes. Miért? Azért, mert egy normális, közönséges ipari tanulóotthon nem lehetett nekik példa. De viszont javítóintézetet sem akartak csinálni. Meg ak akarták nézni, hogy m.ilyen ott az összetétel, mennyivel rosszabb/az ottani gyerekek, mint azok , akik ide kerülnének; vájjon lehet-e itt valamit közbeállitani, vagy mindjárt Aszódra kellene küldeni az ilyen ti- pusu gyerekeket. Tehát ceak tapogatóztak. Se Aszódot nem akartak csinálni, sem pedig elnevezni egy épületet szigorított otthonnak, amelyben ugyanaz folyik, mint a többiben. így lepleződott le a két otthon. Mosonvi elvtárs csak azt akarta, ogy legyen olyan otthon, « aránylag kisméretű, amelyben nem 60-80 ipari tanulóra jut egy nevelő, hanem 15-20-ra. Mert egyébként mindaz, amit ezzel kapcsolatban elmondunk, csak frázis és az-t hiszem méltatlan volna hozzánk, hogy ■ ngol farizeus módtfa beszéljünk erről a-kérdésről. Valamiképpen meg kell oldani ezt a kérdést. Ha z n megoldás helytelen, akkor természetesen kiváncsiak vagyunk a helyes megoldásra. Az i.B tehát foglalkozott ezzel a kérdéssel ós osztotta azt a vélem'nyt, hogy valamiképen Így kellene megoldani. Mégis elkövetett az ÁB egy hibit. Tóth elvtárs azt mondja, hogy nincs az AB-bán pedagógus. Ez persze nem egészséges. De miért nem lehetett volna e kérdés eldöntésére meghívni az ország legkiválóbb edagógus szakértőjét? Mi akadályozta meg ebben az «3-t? Talán nem jöttél, volna el szívesen? Ha a VB nem kivan ebben a kérdésben dönteni, rábízhatja az ÁB-ra, hogy meghívottakkal, kiváló szakértőkkel döntsön. R á c z n é: A jelentés egy, vagy két mondatban foglalkozik a Pedagógus Szakszervezettel. Pl. azt mondja, hogy "Szakszervezeti voneé/oO g - -- - ■ ■ ___________ »x .«.»
