1951. november 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
50
-22 - SO * és a koldusok száma úgy alakul, a rendezést fokozatosan kiterjesztjük a nem utcai koldusra is, ehhez azonban már a lakosság erőteljes bevonására és támogatására is szükség van. így szükségét látjuk annak, hogy a lakosságot az akciő megkezdése után megfelelően felvilágosítsuk, mert a tapasztalat szerint a koldusok és a rendőrség vitás eseteiben a lakosság egy része a koldusok mellé áll, miáltal zavarja a kolduskérdés megoldását. Amellett bizonyos mértékig politikai kérdésről is van szó. ügy gondoljuk, hogy az akció megindítása után néhány nappal 6gy általános cikket teszünk bele az újságba a kolduskérdés megoldásáról, valamint megfelelő riportokat azokról az álkoldusokról, akik munkakerülők, akik veszélyesek a társadalomra, vagy akikről tudjuk, hogy nagyon szépen berenedezett főbérleti r-« lakásuk van, de koldulásból tartják fenn magukat. Elnök:! kérdések következnek. Döbrenteinó: Gondolt-e az igazgatási osztály arra, hogy a koldusok lakása hová kerül? Moravecz:Az Írásbeli anyagba szándékosan nem irták bele a kezdés időpontját? Kiss: Említettem. Moravecz:De óra szerint! Reggel, délben, vagy az esti órákban? Virágné:Mi történik a kolduló gyermekekkel? Van-e valamiféle kimutatás róluk? Olyan koldusok is vannak, akiknek családjuk van. Notórius munkakerülők. Azok is részesülnek abban a segélyben, amelyről a 2.oldal 4.pontja szól? A kényszerlakhely kijelölése a családdal együttértendő? Moraveez: Jelentés két részre osztja a koldusokat. Első részüket pár szóval elintézi azzal, hogy rendészeti utón kell kezelni azokat, akik tudnak dolgozni. Kérdezem azonban, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést? Mert sok azoknak a száma, akik nem dolgoznak, de tudnának dolgozni. Ezeknek egy részét valóban rendészeti utón intézzük el, de hozzátartozik a kérdés megoldásához, hogy az ilyeneket is el kell helyezni munkába. Gondoltak-e arra, « ______________________________________________ _ só______________
