1951. január 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

51

. SÁ *

kitástea, - éa továbbra is adunk nekik valami kedvezményt.

Ebben e menetben már meg lehet Indulni. A programmot azonban egyszerre végrehajtani nem lehet, mert a szövetkezetek nincsenek ré felkészülve. Ez a programm: minimális programm. De elindulni lehat azzal, amit mondottam: megállapítani a kapacitást, gyűjteni as anyagot és ha túlvagyunk a szövetkezetek reális kapacitásán, akkor a többit kisiparosoknak adni. Állítom, hogy néhány hónapon belül as anyagellátás is megjavul a szövetkezetek Javára óa hogy az egyénileg dolgozó kisiparosokat, akik már a szocialista kereskedelem utján vannak, könnyebben lehet igy bevinni a szövetkezetekbe, nint Iéps ró ——maiim akkor, ha minden lehetőségüket elvágom.

E 1 n ö k: Az elhangzottakra Kruzslák eivtárs válaszol.

Kruzslák: A Villányi eivtárs által említett nagyon cseksky telpbőr-mennyiség kissé megváltoztatja a javaslatról való véleményt. Eddig t.i. 5.60 kilcgrcm talpat adtunk, viszont volt idő, amikor még 3 kilogrammot sem adtunk. Nem tudom, miért kellett moat úgy beállítani a kérdést, hogy ezáltal megfojtjuk a kisiparosokat.

A javaslat ugyanis azt mondja, hogy egyáltalán nem akarjuk elvenni a

^ kisiparotoktól a talpalást, hanem caak szabályozni akarjuk a dolgot.

Anélkül, hogy lett volna rá Javaslat, mária felállító ttunk egy csomó helyen cipótalpaló és Javító szövetkezetét. Van ilyen szövetkezet a Ganz Villamossági mellett, emely ellátja a gyár, a Lövőházutca áa a környék szükségletét. Van Pesterzsébeten, amely ellátja a pettetabeti dolgozókat és a csepeliek egy részét. Van a Máytás-té- ren, - és még sok más helyen.

\ Persze hibák is vannak ezekben a szövetkezetekben. Néhol

pl. öasze-vlssza dobálják a cipőket. A Ganz Villamossági mellett lévő szövetkezet viszont nagyszerűen végzi munkáját. A Mátyás-térivel sinct táj. Erősen rámentünk erre a vonalra, mert láttuk a bajokat,

rá

i

fc