1951. január 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

44

fó 1

csinálni, hogy stancolja s talpat, annak a nyakát kell lestancolni.

Ahány ember, annyiféle cipőt hord, tehát a talp klatancoláaa azzal jár, hogy sok anyag megy veszendőbe. Eszembe jut, bo® amikor inas voltam éti volt e® kuncsaftunk, aki mindig drágákotta a cipőt, qz illető egyszer elment a bőröshöz és magn akarta bevásárolni a eugehört.

Akkor s mester is elment ás szt mondts, hogy majd jön s doktor, sd- Jsnak neki, A segéd azt mondts: na uram, válasszon, ezek* a legjobb anyagok. Az illető mondta, hogy hányas lába van. A segéd elővette a Hintát és azt mondta: uram aannyit adjunk ebből? -Amennyit gondol Erre a segéd krétával na® köröket rajzolt. I® néz ki s etancoláe,

^ minden lese®, mart nyilvánvalóan akkorára lehet faragni a b rt,ho® a maradékot semmire sem lehet felhasználni. Én tehát még azt la megvizsgálnám, hogy ki adott utasitést arra, hogy s talpat kistáncolhassák nyilvánvaló, hogy sssfcl óriási kút okoztak nemzetg©zdasáu;unk ek, mert s kistareolt anyag maradékénak felhasználása lehetetlen, teljesen pocsékoléera kerül, hiszen sablónt, mintát csak uj cipőnél lehet elképzelni, ahol megvan a forma áa a atanckáaael a ez ónnak megfelelően vágják ki. Kyilvánv&ló, hogy ott máskép nem is lehet dolgozni, csak ily en jTormén.

Végső fokon azt hiszem, ho® még szükségünk vsn i kfe Iparosoknak olyan formában való bekapcsolására, hogy a javítások elvégzése biztosítva le®en, mert Itt 1,600.000 ember cipőjavitáaáról vsn szó ás 19 szövetkezeti boltunk, még ha azt is Írjuk itt s fő óimban, hogy gondoskodni kell, hogy e®-egy ilyen melléküzemet állítsanak * különösen

fal,/* ii&t xrldők Ici’ögzl tóee mellett mén lesz abban a hely zetben,ho® ennek s feladatnak eleget tudjon tenni.

Azonkívül az a véleményem, ho® igen na® gondot kell fordítanunk arra, - és ebben e®etértek az előttem felszólalt elv- tárasal - ho® nam lesz mindé® a kuncsaftok ezámára,hogy a cipőket

_ _ . - - - - - - - -