1951. január 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

38

I ______

'^ŰB^^B —a aai ur®

ti

í -14- 70 . ; I

gozó oipóazkiaiparosoknak ia ami anyagot adunk, adjuk ki táblában, ás ezt a könyvében fektessük fel, ő pedig hozza be magával - hiszen

J

van ráérő ideje - azt a kis papirt, amelyen a Javítandó cipótalpa ki van rajzolva. Szék a speciális üzletek úgy sincsenek nagyon elfoglalva, ezért megcsinálhatják, ho® kivágják a szükséges talpat éa igy aulyra is pontosabban adhatják ki, anyagpocsékolás sem történik,, mig a trapéz formánál na® az anyagpocsékolás. Budapesti vi szó® latban szakemberek becslése szerint ez a megtakaritáp mintegy 100.000 pár cipőre való talpanyagot jelentene.

E 1 n ö kJ Évente?

to Villány i:Igen, évente. Da ha országos viszonylatban nézzük ezt a kérdést, akkor ez még többet jelent.

Hatulovazk y:E®etertek azzal, amit Villányi elvtárs elmondott. Ezt a 3 kilós tételt i® kiadni ás est a dolgot ilyen mechanikuson végrehajtani komoly politikai veszélyt la rejt lt,

magában. Ezzel 0,000 kisiparost bizonyos mértékig szembeállítanánk femálló rendszerünkkel. Ez a kérdés feltétlenül alaposan megnézendő á0 kitárgyalandó abból a szempontból, hogyan tudjuk érdekeltté tenni e®r»szt azokat a kisiparosokat, akik fiatalabbak éa bele tudtos

nak kapcsolódni a szövetkezeti rendszerbe, másrészt pedig as öregebbeket, akik igy el tudnak dolgozgatni ée a javításokat még mindig eszközölni tudják. *

A másik kárdáa pedig az, hogy annyi javítási munka van ezen a téren, hogy nem látom annak lehetőségét, hogy olyan gyors ütemben tudjuk fejleszteni szövetkezeti rendszerünket, ho® o® ilyen t propaganda beindítása esetén egyik napról a másikra al tudják látni a

szövetkezetek ezeket a javítási munkálatokat. Ebben egyetértek Villányi elvtárssal.

Bem értek egyet Kruzslák elvtárssal. As árkárdáa nemcsak szövetkezeti kérdés áa hiba volna az egészet úgy elkönyvelni,

L

fc