1950. december 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
60
kérdését mér az iskolai év elején nen állította oda a tanítók, tanárok, sőt az iskolában működe szervezetek elé is központi kérdésnek. Véleményem szerint az előttem szélé elvtársnenek nagyon igaza van: az ellenség is állandóan, az adott helyzetnek megfelelően, változ- tatja módszerét. Minden kétséget kiz:róan áll az is, hogy a tarinlmjnyi fegye: em lazulása és a larcorzsolédás kérdése: nem a sorbaállás kérdése, merem mondani, nem is a rossz ruhák és a rossz ci^ők kérdése, hanem as ellenség fülbesugási nak a kérdése. Bizo.yos, hogy a mi érdekünk nem ac , hogy a gyermekeket az üzemekbe és a különböze ipari gályákra édesgessük elsősorban, hanem a gyermekek legjobbjait mi a közép- vagy a felső- iskolákba igyekszünk édesgetni és ezért mindenféle kedvezményeket biz- tcsitunk számukra. Tehát )m ez nem a mi politikánk; ha nem a mi poli- •tikánk, akkor az ellenség politikája az, hogy a gyermekeknek nossz t tanulmányi előmenetele legyen, és hogy a gye nekek évközben kimarad - ianak űz iskolákból. Véleményem szerint nekünk ezt a kérdést is úgy kell kezelnünk, mint az ellenség elleni harcnak a kérdését, tehát sokkal harciasabban, sokkal keményebben kell fellépni és minden reni el kéz ősünkre álló eszközt mnz ósitanunk kell azért, hogy a lemorzsolódást neg tildjuk állítani. A lemorzsolódás elleni harcót és a jobb tanúim:nyl eredményéi folytatott küzdelmet két vonalon kell vinnünk. Elsősorban vinnünk kell a tanítók, illetve a tarnrok vonalán. Végre is azt hiszem, hogy a nép i demokrácia hatodik évében fel lehet vetnünk a kérdést a tanárok és az igazgatók fd é így, hogy elsősorban ők felelősök azJrt, hogy iskolí.juk- ban egyetlen gyermek se morzsolódjon le, és ők felelősek a tanúimnyi előmenetelért. Viszont azonban dkor, amikor tanulmányi előmenetelről beszélünk és amikor ezért az igazgat ót állítjuk oda felelősnek, ehhez az is szükséges, hogy magyarázzuk meg, hogy azáltal, hogy olyan jegyet ad a. gyermeknek , amit az nem érdemel meg, illetve nan tud annyit, miit amennyit tudiia kellene ahhoz, hogy az illető jegyet kiérdemelje, 60 1 I . ___
