1950. június 27. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
31
behatóbban ie megadják az ügy caopor tvezet üknek áe eietleg a pénzügyi ügycBoportvezetőknek is, hogy ne forduljon elő, hogy pl. egy kerületi ügj csoportvezető nem tudja, hogy hogyan kell a pénbt felhasználni. Ha o pénzügyi osztály rendazereeen foglalkozott volna a kerületi ügy csoportvezetőkkel, akkor bizony Jól értenének ahh&z, hogyan kell helyesen, a népgazdaság érdekében felhasználni a költségvetési kereteket. A harmadik kérdés pedig ami a Javaslatban itt van, az • pénzügyi osztály hogy 10.000 forint összegben Javasolja/a póthitel-engedélyezéai Jogot a helyettes elnökök részére biztosítani. Úgy látom, hogy ez az ösz- azeg túl magas, másrészt nem biztosítja, hogy szervezetten ée tervszerűen használják fel a póthiteleket. A póthítel komoly dolog és a gazdasági értekezlet íb azért volt, hogy ezt a kérdést minden oldalról megvizsgálja, zt hiszem, hogy most a rv'sik végletbe esnénk, ha a helyettes elnök egyozerre 10.000 forint erejéig diszponálhatna a póthitelek felett, zt Javasfclom, hogy ezt az értékhatárt a helyettes elnökök részére szállítsák le és ha nagyobb összeg erejéig, mondjuk ÍOCOO forintig sUrgős szükség merül fel, fongracz elv- tára legyen az, aki dönt, mert Ő tudja, hogy ez a helyettes elnök is, meg az a helyettes elnök is kért már nagyobb összeget, ó tehát nagyjából Zadmaán tudná, hogy mire ment ki póthitel. 10.000 forinton felül pedig a végrehajtóbizottság diszponáljon a pcthiteiek kérdésében. Kruzslák: Varga eivtárs válaszából szt tűnt ki, hogy itt bizonyos lazaság van. Neszéit arról, hogy vaunak rejtett tartalékok és ehhez hasonlók, ami azt mutatja, hogy nincs szigorú, szoros pénzügyi tervünk, hanem a különböző ctztályvezet ők éa csoportok, amikor a maguk tervét megcsinálták, mindenütt hagytak maguknak biztosítékul tartalékokat, már pedig ez szerintem egészen helytelen. A terveknek és általában a pénzügyi kérdéseknek mind pon- 25 - | 4 M.K. /
