1990. június 19. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

140

11 1

[ UV;:/ - 35 csökkenés mellett 1980-ban 28 millióra növekedett. A

> táppénzes állományban lévők - az átlagos állományi létszám %-ában 6,3 %-ról 6,8 %-ra növekedett. A táppénzes állományban lévő foglalkoztatottak napi átlaga 76.0628*'

röl 76.585-re növekedett /jelezve ezzel a betegségek időtartamának elhúzódását, súlyosbodását/.

i

Tartósnak Ígérkező tendenciát mutat a nyugdíjjogosultság hivatalos korhatárának elérése előtti nyugdíjazás, melynek csak töredéke a korkedvezmény miatti, főként a rok- | kanttá válás áll háttérben. 1970-ben országosan valamivel több mint 124.000 fő volt a számuk, 1984-ben 275.000 főnél többre, 1990. márciusában 346.588 /207.252 férfi/ főre nőtt a számuk. 1984-ben már a korhatár előtti nyugdíjasoknak kétharmada férfi volt, mely arány ma is jelA segélyezési rendszer korszerűsítése ágazati probléma, messze meghaladja a tanácsi segélyezési rendszer feladatkörét. A segélyezés rendszerszerű szemléletében való megújítása hozhatna érdemi változást. Ahhoz azonban törekedni kell jogszabályalkotói és végrehajtói szinteken . egyaránt:- a fogalomhasználat egységesítésére. Pl.segély, csak a rászorultsági elven nyugvó, átmeneti időszakra szóló, vagy eseti jellegű juttatást jelentsen. Járadékon viszont minden alanyi jogon járó, rendszeres jövedelmet

r H 4'iÁ*

biztosító ellátás értendő;- egyértelmű és egységes viszonyitási pontok bevezetése szükséges, mely reális alapjaként funkcionálhat. Pl. a

társadalmi lét nyugdíjminimum és a minimálbér egymáshoz való viszonya melyhez igazodik a fix összegű ellátások mértéke /nyugdijak, járadékok, segélyek minimális összege./;