1990. június 19. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
138
I társadalmi beilleszkedése. A gazdaság és társadalompolitika nem tud kielégitő választ adni a fiatalok lakáshoz . jutási, pályakezdési, megélhetési gondjaira. A lakosság egészségi állapota romlik, aggasztóak a népesedési mutatók. A társadalmi alrendszerek súlyos működési, hatékonysági zavarokat mutatnak /társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer, bizonyos gyermek és idős korú rétegek ellátása, egészségügyi ellátás egyes területi A szociálpolitika felértékelődésében alapvető jelentősége a gazdasági nehézségek következtében romló életszínvonalnak, a kielégítendő szociális igényeknek kisebb mértékben bővülő anyagi forrásoknak és a mindezek által indult társadalmi feszültségeknek volt. A demográfiai mutatók alapján vizsgálva a lakosság meg- oszlását, érzékelhetőbbé válik a jelentős társadalmi hátrány további elmélyülésének lehetősége. A főváros lakónépessége az elmúlt 15 évben folyamatosan nőtt, 1989. elejére 2113,6 ezer fő volt, ami 1975-höz mérten 4,3 \-os növekedést jelent. Jelentősen változott v a korösszetétel. A 70-es évek demográfiai hullámának hatására közel 28 %-kal nőtt a 0-14 éves gyermekek száma, de a népességen belüli arányuk változatlanul alacsony, 18 % körüli súlyt képvisel. 10 \-ot megközelítő mértékben nőtt a nyugdíjas korúak > száma - ezen belül a 70 év felettieké több mint egyötödével lett magasabb - ezzel Budapesten minden negyedik lakos nyugdíjkorhatár feletti. A munkavállalási korú népesség száma viszont mintegy 3 \-al lett kevesebb. Mindez azt is jelenti, hogy 100 aktiv korúra 1975-ben 61, 1989-ben már 73 inaktiv kereső és eltartott jutott. Részben a korösszetételből, részben a házasodási kedv mérséklődéséből adódóan 1975-1988 között több mint 40 \■ H •* - ' *
