1990. március 6. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

19

fő követelményen belül a mai körülmények között illuzórikus volna prioritásokat felállítani, hiszen a lehetőségek a működtetés tekintetében is csak a "létminimum" szintjét biztosítják, így bármelyik ágazat parciális kiemelése, szükségleteinek a másik rovására történő érvényrejut tatása egyben a többi lehetet l“r»"iléséhez vezetne. Ezért gyakorlati értelme csak hangsúlyok megfogalmazásának van az egyes ellátási területek, ágazatok között, és e hangsúlyok elsősorban nem az elosztás mértékét és arányait, hanem az útkeresés, a gondolkodás sorrendjét determinálják.

Mindezek előrebocsájtása után az infrastruktúráiis ágazatok hagyományos sorrendjében tárgyalva 1990.évi fő célkitűzéseinket, azokban a következő hangsúlyok fogalmazhatók meg.

A tekintetben sajnos változatlan a helyzet, hogy az életkörülmények alakulása szempontjából egyik legalapvetőbb jelentőségű lakáshelyzet egyben a főváros legsúlyosabb társadalompolitikai feszültségpontja is. Ennek mértéke (71 ezer Iakásigény lő, ebből 52 ezer tanácsi bérlakásra jogosult) olyan, hogy az a hagyományos módon, a bérlakásépítés fokozásával, vagy akár csak szintentartásá’.v

val is kezelhetetlen. A megoldást ezért rrés módon és eszközökben kell keresni. Ennek lehetséges útjai a meglévő lakásállomány igényekkel jobban összhangban lévő hasznosítása; a szemályi tulajdonú lakásépítés fokozott támogatása; a lakóépületek tulajdonreformjának gyorsítása; a fiatalok lakáshoz juttatásának többcsatornás (telekjuttatás, pénzbeli tárpgatás, hitelkedvezmények) segítése. ,

A fővárosban egy lakás területelőkészítésére (terület felszabadítása, közmű és közlekedési kapcsolódó létesítményeinek kiépítésére) átlagosan 515 ezer Ft szükséges. A lakásépítés nettó építési költsége - az 1989. évi előzetes adatok * alapján - 1.165 ezer Ft. 1989-ben tehát egy-két szobás tanácsi bérlakás felépítése összesen 1.680 ezer forintjába került a tanácsnak. Ez a fajlagos érték minimálisan 20 X-os áremelkedéssel számolva 1990. évben várhatóan meghaladja a 2 mi IIió Ft-ot. Ebből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a lakás- helyzet javításának főváros részére rendkívül költség igényes módja az állami lakásépítés. Ezt tudomásul véve alakítottuk ki 1990.évi súlyos anyagi helyzetünkben azt a lakás ellátási koncepciót, mely szerint nagyobb előrelépést tudunk elérni ezen a téren, ha a rendelkezésre álló pénzeszközök nagyobb részét a személyi tulajdonú lakásépítés telekelőkészítésére és az építW • i- 14 -