1990. március 6. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
146
i I ) nyen érintette a nyugdíjasok döntő többségét. A segélyezés jelenlegi gyakorlata számos problémát vet fel, melyek egy része helyi hatáskörben megoldható, nagyobb része azonban csak központilag orvosolható. Az egységes családközpontú segélyezés kialakitásával el kell érni, hogy- a rendszeres szociális segély normatív juttatássá váljon, illetőleg- a rendkívüli szociális segély csak az átmeneti nehéz helyzetek áthidalására szolgáljon. A kormány 1985-ben döntött a családsegítő központok létrehozásáról . A családsegítő központok általános szociális és mentálhigiénés ellátást nyújtó intézmények, melyek a szociális alapellátás részét képezik. Az első kísérletekben részt vett a főváros is /VI. és X.ker./. A lakosság egyértelműen pozitív visszajelzései és kedvező tapasztalatai alapján 1987-ben megkezdődött a családsegítő központok hálózatának kiépitése a fővárosban. Egyrészt a kísérlet kezdete óta résztvevő két kerületben ekkor nyilt | lehetőség, hogy az illetékességi területet a kerület egész lakosságára kiterjesszék, másrészt ujabb kerületek létesítettek családsegítő központokat. 1989-ben központi támogatással ujabb 8 központtal bővült a főváros hálózata. A családi gondoskodást nélkülöző, csuoán ápolásra szoruló idősek, fogyatékosok, elmebetegek ellátásának kialakult intézményredszere van, ide tartoznak a szociális otthonok. A főosztály felügyelete, irányítása alatt 26 szociális otthon működik 7.087 férőhellyel. Az otthonként működő épületek többsége eredetileg nem erre a célra épült, kor- - szerütlen. Korábbi szakmai programok során az időskorúakat gondozó otthonok többségét Budapest területén sikerült kiM r "vté^i'1 * _________ I
