1989. október 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
339
—, r ... i 1 2./A pályázat keretében a nyilvántartott lakásigénylők mintegy 1,5 %-ának lehetett legalább átmenetileg enyhíteni lakáshelyzetét. Kedvező, hogy az 1./ pontban leírtakkal összhangban a lakások közel 2/3-át olyanok kapták, akiknek a jelenlegi program szerint még hosszú évekig kellett volna reménytelenül várakozniuk. 3./ A széles nyilvánosság előtt folyó pályázat a lakásgazdálkodás minden szereplőjének ráirányította a figyelmét az üres lakásokkal való rendszeres és hatékony foglalkozás szükségességére. 4./ Az akció összességében szervezetten zajlott. A munkában részt vevők a feladatra felkészültek, de a lebo- nyolitás során így is számos "döccenőt." kellett folyamatosan korrigálni. Ez - beleértve az egységes elbírálás követelményét is - csak fővárosi irányítással volt biztosítható. A pályázatot a lakosság és sajtó nem marasztalta el. A központi pályázat meghirdetése tehát az adott helyzetben helyes volt. 5./ Ugyanakkor az akciót csak nagy létszámú apparátusok részvételével és "mozgatásával" lehetett lebonyolitani. Az előkészítés és a végrehajtás óriási terheket rótt a munkatársakra minden szinten. Kampánymunkával, szombat- vasárnapi műszakok szervezésével, adott esetben más, operativ feladatok háttérbe szorításával /a pályázók érdekeit szem elótt tartva/ az időbeli lebonyolítást az akció elsó felében a tervezetthez képest gyorsítani tudtuk. A végrehajtás a helyszinelés és kiutalás szakaszában lelassult. A kiutalás kifejezetten késésben van. I 6./ A pályázatra biztosított 1.5 millió forintból a dologi kiadásra /tájékoztatók, röplapok, pályázati nyomtatványok/ 585.000 forintot fordítottunk, melynek egy része visszatérül /mintegy 97 ezer forint/. 7./ Kedvezőtlen,hogy a mintegy 9-lo ezer pályázóból lakás juttatásban nem részesült 8-9 ezer kérelmezó egy részé- t ben csalódottsági érzés alakult ki. 0./ Az akció tapasztalatait összegezve véleményünk szerint az üres lakások számának csökkentésére a központi pályázat csak kivételes, rendkívüli módszer lehet. A problémát megoldani a lakásokkal közvetlenül gazdálkodó, helyi szervezeteknek kell. A szerzett tapasztalatok megerősítettek bennünket abban, hogy az üres lakásokkal való hatékony gazdálkodást a jelenlegi szabályozás nem segiti. Ezért a lakásügyi ta- I nácsrendelet módosításai között javaslatot tettünk, - s a szeptember 15-i tanácsülés el is fogadta - az üres lakások határidőhöz kötött legalább negyedéves gyakorisággal történő kötelező kerületi szintű megpályáztafl ^ Pl ' ’• ' fit ■ Pp» i & —
