1989. október 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
212
[ ] röljék, tekintettel arra, hogy ilyen személy, vagy szervezet nincs. Azonban a vállalkozások megindulása létrehozza ezt. Végezetül javasolja a kerületi ingatlankezelő vállalatok azonnali vagyonelszámoltatását. ► Szabó Miklós: a Fővárosi Lakásbérlők Egyesületének elnöke elmondja, hogy ismeretei szerint a kormány által tervezett lakbéremelés mértéke 287 %, ami elfogadhatatlan és elviselhetetlen. Tudomása szerint - az előterjesztéssel ellentétben - az ingatlankezelő szervezetek nem 1948-ban, hanem 1952-ben az államosítással együtt jöttek létre. Súlyosnak tartja, hogy a különböző koncepciók visszatérően azt hangoztatják, hogy a lakásbérlők tulajdonosi jogokkal rendelkeznek, holott nem választhatnak lakást szabadon, nem határozhatják meg a lakásjavitás, karbantartás idejét, szűk- ;<r ségességét, nem szólhatnak bele az üzemeltetés és fenntartás költségeibe sem. Az állam hosszú időn át a lakáshoz jutást állampolgári jogként deklarálta, ugyanakkor a lakbérek nem épültek be a munkabérbe. A kiutalással lakáshoz jutók 1971. óta építési hozzájárulást és lakáshasználatbavételt fizetnek. Véleménye szerint ezzel hozzájárultak és járulnak ma is mind az uj, mind a régi lakások létesítési költségeihez. Ezen túl a lakók jelentős része háborús romjaiból építette újjá bérlakását, illetve korszerűsítette lakását. Ezen tényleges költségeknek csak hányadát fizette vissza az IKV. Vé- f leménye, hogy a bérlők által lakásukra forditott kiadások alapján azok résztulajdonosi, ha nem tulajdonosi jogokkal kellene bírniuk. A bérlők és a bérbeadók közötti tényleges helyzetről szólva elmondja, hogy a bérbevételek összege 1950-hez viszonyítva harmincszorosára nőtt, 1970-hez viszonyítva 9,5 szeresére, és a bőven megemelt 1980-ashoz mérve I több mint kétszeresére. A lakbéremelés ellenére a szolgálta■ y/L I1 1! fi i- 19 -
