1989. október 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

189

! - 7 A demokratikus és az emberi jogi mozgalmak, az alulról jövő kezdeméynezések és a polgári iniciatívák mozgalmai is a városokban kezdődtek.

Manapság úgy nyugaton, mint keleten az efféle mozgalmak lenyűgöző sokféleségével szembesülhetünk a változásoktól érintett helybeliek tiltakozó akcióitól az új lakás- és kommunikációs formákig, a hagyományos világnézeti kötöttségek mind teljesebb feloldásától a vadonatúj politikai pártviszonyok kialakulásáig.

Mindnyájunknak szembe kell nézni ezekkel a mozgalmakkal, és éppen az önök országa az, amely olyan lenyűgöző úton halad, mely nemzetközileg is csodálatot és tiszteletet kelt.

Ez egy olyan út, amely az emberekhez vezet, a reformok útja, amelyet emberek alkottak emberek számára.Beszédem előkészítése során egy emlékirat-kötetre bukkantam, melyet a szellemileg és politikailag "legnagyobb magyar", Széchenyi István írt 1857-ben, álnéven, Bécsben.

J ír

Ez egy lángolóan hazafias könyv, mely leszámol az 1848-as, rideg osztrák politikával.

Széchenyi ennek kapcsán számos példát és történetet ^ hoz fel, melyek közül egy, éppen most, a mai politikára,

és a demokratizálási törekvésekre való tekintettel ide illik és nagyon szórakoztató is:

Mint írja, a monarchiabeli hadseregben csak két csizmaméret létezett: a nagyobb és a kisebb. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy voltaképpen egyetlen katonának sem volt a csizma igazán jó és hogy az osztrák hadseregnek volt a világon a legtöbb fájós lábú katonája Á ^ . . - — - ~ “ "