1989. október 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
171
2./A pályázat keretében a nyilvántartott lakásigénylők mintegy 1,5 %-ának lehetett legalább átmenetileg enyhíteni lakáshelyzetét. Kedvező, hogy az 1./ pontban leírtakkal összhangban a lakások közel 2/3-át olyanok kapták, akiknek a jelenlegi program szerint még hosszú évekig kellett volna reménytelenül várakozniuk. 3./ A széles nyilvánosság előtt folyó pályázat a lakásgazdálkodás minden szereplőjének ráirányította a figyelmét az üres lakásokkal való rendszeres és hatékony foglalkozás szükségességére. 4./ Az akció összességében szervezetten zajlott. A munkában részt vevők a feladatra felkészültek, de a lebonyolítás során így is számos "döccenöt" kellett folyamatosan korrigálni. Ez - beleértve az egységes elbírálás követelményét is - csak fővárosi irányítással volt biztosítható. A pályázatot a lakosság és sajtó nem marasztalta el. A központi pályázat meghirdetése tehát az adott helyzetben helyes volt. 5./ Ugyanakkor az akciót csak nagy létszámú apparátusok részvételével és "mozgatásával" lehetett lebonyolítani. Az előkészítés és a végrehajtás óriási terheket rótt a munkatársakra minden szinten. Kampánymunkával, szombat, vasárnapi műszakok szervezésével, adott esetben más, operatív feladatok háttérbe szorításával /a pályázók érdekeit szem előtt tartva/ az időbeli lebonyolítást az akció első felében a tervezetthez képest gyorsítani tudtuk . A végrehajtás a helyszínelés és kiutalás szakaszában lelassult. A kiutalás kifejezetten késésben van. 6./ A pályázatra biztositott 1.5 millió forintból a dologi kiadásra /tájékoztatók, röplapok, pályázati nyomtatványok/ 585.ooo forintot fordítottunk, melynek egy része visszatérül /mintegy 97 ezer forint/. 7./ Kedvezőtlen,hogy a mintegy 9-lo ezer pályázóból lakás juttatásban nem részesült 8-9 ezer kérelmező egy részé► ' ben csalódottsági érzés alakult ki. 8./ Az akció tapasztalatait összegezve véleményünk szerint az üres lakások számának csökkentésére a központi pályázat csak kivételes, rendkívüli módszer lehet. A problémát megoldani a lakásokkal közvetlenül gazdálkodó, helyi szervezeteknek kell. A szerzett tapasztalatok megerősítettek bennünket abban, hogy az üres lakásokkal való hatékony gazdálkodást a jelenlegi szabályozás nem segiti. Ezért a lakásügyi tanácsrendelet módosításai között javaslatot tettünk, - s a szeptember 15-i tanácsülés el is fogadta - az üres lakások határidőhöz kötött legalább negyedéves gyakorisággal történő kötelező kerületi szintű megpályáztaI ! w JBBBHhHF § I
