1989. szeptember 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

273

, — m ■ —a f HI H | H ---------|

i •

i- 21 • •

, a felszabadulás után Nagy-Budapest kialakításánál ja

törvényben meghatározott IjÖzitjazgatási összevonás elve érvényesült. Az országgyűlés és a kormány 1949 ben meghozott döntéseivel (19) további 7 megyei várost és 16 nagyközséget egyesített a fővárossal, és Budapesten 22 kerületet hozott létre önálló tanáccsal. Hozzá kell teni, hogy 1950-ben a főváros közigazgatási rendszere, a fővá- ;

rosi kerületek behatárolása teljesen mesterségesen, eset- Y lege szempontok szerint alakult ki.

A kellően át nem gondolt egyesítés infratstruktúrálls és {

ellátási feszültségeit az elmúlt évek városfejlesztési

í %

törekvései sem tudták teljes mértékig csökkenteni, sőt újabbak keletkeztek. Igaz ugyan, hogy az agglomerációból egyesített kerületek beilleszkedtek a fővárosi államigaz- y gatás szervezetébe, azonban a fővárosi városrészek érdektagoltsága nehezen, illetve ellentmondásosan é^vényesít- *\ hető a testületi döntésekben és a közigazgatási területi

beosztás és irányítási rendszer jelenlegi keretében.

Emellett a mai Budapest körül kialakult a több mint 40 településből álló közigazgatásilag Pest megyéhez tartozó v agglomerációs gyűrű, amelynek szoros és elválaszthatatlan

kapcsolata van a fővárossal a közlekedés és a közműfej- lesztés, az alapellátás biztosítása, a munkaerőfoglalkoztatás terén. Ugyanakkor a térségi övezet egyes települő- ?

sei nem általában Budapesttel, hanem egy megnatározott területével,"városrész-központjával"vannak jól körülhatárolható kapcsolatban, amelynek sem a jelenlegü kerületi beosztás sem a városkörnyéki igazgatás jelenlegi rendszere nem felel meg teljesen.(20) Ennek az irányítási.

_ig_a_zgatási struktúrában nincsenek megfelelő formái, ma még kizárólag a horizontális együttműködés keretében jeV.:+) ' • L:

wém •

h /rs m

I^ - ;

W -i_ —- —------------- —-—