1989. szeptember 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
270
>11 ' '' m- 24 1 ' fsHR ; zó tanulmányok is megállapították, s az ezt követő időszak vizsgálatai is megerősítették azt, hogy nem megfelelő a főváros kerületi tagozódása. * A kerületek között jellegük és adottságaik tekintetében t jelentős eltérések vannak.(15) £z önmagában még nem lenne elegendő indok a kerületi tagozódás me(változtatására, hiszen a strukturális átrendezés önmag;jan nem szünteti meg a különbségeket és a kerületek ec /szerűsítését nem is lehet reális és kívánatos célkitűzésként megfogalmazni. A megváltoztatást az indokolja elsősorban, hogy a jelenlegi tagozódás túlzott mértékű, és igy ez az erőforrások szétparcellázásával és a feladatok és hatáskörök nem hatékony ellátásával párosul. A jelenleginél kevesebb kerület esetén a közigazgatási szervezet a jelenleginél hatékonyabb munkát tudna végezni, a kerületi önkormányzatok fenntartása esetén pedig nagyobb lehetőség nyílna az önkormányzati jogosítványok valódi működtetésére azáltal, hogy megnövekednének az egyes kerületi tanácsok anyagi lehetőségei. A szakigazgatási feladatok ellátásának hatékonyságát jól példázzák azok az intézkedések, amelyeket az egyes állami szervek, illetve vállalatok és intézmények már korábban megtettek.(16) A politikai tényezők körében a társadalmi változások kedvezően alakították a kerületi ’ politikai struktúrák környezetét az átalakításhoz és az önkormányzati koncepció is erőteljesen aláhúzza a belső tagoltság átrendezését. Nem mindegy azonban, hogy a kerületek határainak meghúzásánál milyen önkormányzati / koncepció jegyében történik a változás. Más-más értelmet és politikai jelleget kap a kerületi határok átala- kítása, egy közigazgatási határrendezés és egy önkor► mányzati terület meghatározásánál. Míg az első esetben •/7° s I
