1989. szeptember 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
12
1 I b I A lakásgazdálkodás hosszú távú modellje f /az átalakítás iránya az ezredfordulóig terjedő időszakban/ A lakásgazdálkodást a folyamatban lévő gazdasági és politikai reform követelményeihez szükséges igazítani. Elképzelésünk szerint a társadalompolitikai célokat olyan szabályozott Piaci tipusu lakásrendszerrel lehet elérni, amelyben a lakás sajátos piaci árú. A gazdasági és szociális szempontok világos elkülönítésével lehet a társadalmi igazságosságot szolgálni: a lakástermelésben, -fenntartásban a gazdasági, mig a lakásellátásban és -használatban a családok jövedelmivagyoni helyzete legyen a döntő szempont. A változások alapfeltétele tulajdonosi reform végrehajtása. Ez azt jelentené, hogy a személyi és a szövetkezeti tulajdon továbbélése mellett a jelenleg állami tulajdonban lévő bérlakások tanácsi /városi/ tulajdonba kerülnének. Ezen kivül gazdálkodó szervezetek és - családi igényeiket meghaladó mértékben - magánszemélyek is szerezhetnek lakástulajdont, amit tetszés szerint bérbeadással hasznosíthatnak. A tulajdoni reformnak együtt kell járnia a tulajdonosi jo- \ gok erősítésével: a bérlakásokat valódi bérletté kell átaI t lakítani. A tulajdonosi reformnak együtt kell járnia a jelenlegi ke- % zelői rendszer átalakításával. A tanácsi bérlakásállománybán /is/ a vállalkozók versenye biztosíthatja a fenntartás költségtakarékosabb megoldásait. Ezt erősítheti, ha a bérlők öntevékeny szervezetei /bérlőközösségek, bérlőegyesületek/ fenntartási tevékenységre vállalkoznak. ► A saját használatra szolgáló lakásépítésen kivül a lakásépítést egyértelműen yállalkozási alapra kell helyezni, minden- féle tulajdoni korlát nélkül, függetlenül attól,hogy értékesítésre, vagy bérletre történő építésről /és működtetésről/ van-e szó. így vállalkozóként építhetnek lakást magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek, tanácsok, vagy azok társaságai. A mai értelemben vett állami bérlakás építés helyébe a tanácsi /városi/ bérlakás építés lép. A főváros bérlakásállományának struktúrája hosszú távon kétféle, ellentétes irányú mozgás alapján alakul. ^ Egyfelől a jelenlegi állami bérlakások száma az átalakítás k. folyamán az elidegenítés, szövetkezeti tulajdonba adás alap-
