1989. március 31. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
41
\ -6Ár- jövedelmezőség. A fogyasztási szolgáltatások árszínvonalának évenkénti emelkedése társadalompolitikai megfontolások miatt 1975-ig csak 1-2 % volt. Az V. ötéves tervidőszaktól már nagyobb ütemű változás volt tapasztalható. A VI. ötéves tervidőszakban az árindex összesen 43,9 X-os volt. /I. sz. táblázat./ 1987 évben valamennyi szolgáltatásnál - a lakossági mosás és vegytiszti- tás kivételével - szabadárat alkalmaztak, ami azt jelenti, hogy a gazdálkodók az indokolt költségeik alapján a piaci viszonyok figyelembevételével állapíthatták meg áraikat. Az árak korábbi mesterségesen alacsonyan tartása következtében az utóbbi évek átlagot meghaladó árnövekedése ellenére a szolgáltató szervezetek jövedelmezősége - a különböző preferenciákkal együtt -jelentősen ^ elmarad más területektől. Több fontos szolgáltatásnál a realizálható eredmény egyre inkább a dinamikus szinttartáshoz sem elegendő. Ez egyes szakmákban a 7o-es években állami forrásokból létrehozott épület és gép- vagyon leromlásához, a korszerű müszerezettségi követelményektől való elmaradáshoz vezet. Az 1988. január 1-vel bevezetett adók és szabályozók hatása a szolgáltatási keresletre és kínálatra. L Az utóbbi években előtérbe került az a nézet, hogy a szolgáltatások a korábbi megítéléssel szemben nem tartoznak a szociálpolitika körébe, tehát ilyen irányú kivételezésük nem indokolt, hanem a normatív szabályozási körbe a piaci kereslet-kinálat hatása alatt működő versenyszféra részét képezik. El kell azonban ismerni, hogy a szolgáltatási ellátatlanság a lakosság részéről politikai feszültségként jelentkezik. Fentieket figyelembevéve a kereslet-kinálat alakulásának elemzéséhez a fogyasztási szolgáltatások kezelése szempontjából a szolgáltatásokra vonatkozóan a termelési tevékenységhez viszonyítva az alábbi eltérő jel- lemzőket emeljük ki:
