1988. október 25. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
134
—— j-. lw i Vi nfiiifcWHiBB ■■■ ' ■ BBBH I ’ 1T1-Wr *■ ^iit■ T• • í \ > Az előzőek összhangjának megteremtése egyre nehezebb feladat a vállalatok számára, ugyanakkOT* i lakosság részéről fokozódik az igény a kultúráitabb kiszolgálásra. A gazdálkodásban meglévő különbségek a vásárlási körülmények alakulásában is differenciáltan hatnak. Mig az iparcikk kereskedelemben a hálózat állagára, technikai színvonalára, a munkaszervezésre fordítható anyagi eszközök nagyobb mértékben rendelkezésre állnak, addig az élelmiszerkereskedelemben a technikai elavultság, a leromlott bolthálózat a jellemző. Alacsony jövedelmezőségük miatt a fejlesztésre fnrrlitÍ halú források nem állnak rendelkezésre. A lakosság számára azonban az objektiv körülmények elviselhetetlen helyzetet jelentenek, s amikor ez udvariatlan, sértő magatartással párosul, kiszolgáltatottnak érzik magukat. Annak ellenére, hogy szépen gyarapodott a fővárosoan a nagyalapterületü ABC áruházak hálózata, a vásárló mégis többnyire hosszú sorbaállás, esetenként "kosárharc" után jut az áruhoz. Nemcsak a boltok tisztasága, hanem az eladók higiéniája is kidogásolható esetenként, jogos kifogás tárgya a hűtőkapacitás hiánya miatti szűk választék és minőség-romlás, a zárás előtti kenyér és tejhiány, a minőség és ár összhangjának hiánya. Mindezek megváltoztatására legelső-sorban az érdekeltség javitása szükséges, de a vállalati követelményszint emelése is. Vannak ugyanis jó példák, ezek követése javíthat a helyzeten. Megnyugtató megoldás azonban csak a létszámhelyzet javulása esetén várható. d./ A vállalatokkal, kerületi tanácsokkal kialakított kapcsolat, az ellátási felelősség helyzete £ A közelmúlt vállalatirányítási változásai (de már az azt megelőző vállalatirányítási decentralizálás is) saját tos helyzetet teremtettek - mindenek előtt az alapellátást biztositó élelmiszerkereskedelem tekintetében - a kerületek és a Kereskedelmi Főosztály számára. A kereskedelem olyan ágazattá vált, ahol a lakossági alapellátást önállóan gazdálkodó vállalatok végzik, egvre inkább nyereségérdekeltségi alapon. (A többi jelentősebb ellátást biztositó ágazatokban - egészségügy, művelődésügy, közmű, közlekedés - közvetlen tanácsi irányítású vállalatok, intézmények látják el a feladatok L zömét, döntően tanácsi pénzeszközök felhasználásával.) Ez önmagában helyes tendencia, hiszen a gazdasági fejlődés irányába hat. A város és az egyes kerületek lakossága ugyanakkor elvárja, hogy az alapellátás minden területen és időben kifogástalan legyen. Ezt a tanácsi szerveknek, elsősorban a kerületeknek és a Kereskedelmi Főosztálynak címzik.
