1988. szeptember 13. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
19
^ A végrehajtó bizottság ezzel egyetértett, s tudomásunk szerint az orvosi körzetek többségében jelenleg már működik hivatásos gondozó. A habilitáció, rehabilitáció, valamint a szociális foglal- s koztatók tevékenységét vizsgálva bizottságunk rámutatott arra, hogy az embert leginkább munkája alapján lehet megítélni, éppen ezért arra kell törekedni, hogy lehetőség S szerint a megváltozott munkaképességűek minél szélesebb ^ köre vállaljon munkát, s minél kisebb hányada válassza a rokkant nyudijba vonulást. Bizottságunk megállapítása során az motiválta, hogy a társadalom építéséhez olyan emberekre van szükség, akik jő közórzetüek, érzik, hogy » a társadalmi munkamegosztásban nekik is van részük, szerepük, nem felesleges emberek. SHr* - ‘ ' . l.jSí” Bizottságunk tudatában van annak, hogy a piacorientált ^ gazdálkodás meghatározója a hatékonyság, a nyereség, vagy ahogy egyre gyakrabban mondjuk a többletprofit elérése. Mégis ez esetben úgy érezzük kivételt kell tenni, i s annak érdekében, hogy a megváltozott munkaképességűek > megfelelő munkához jussanak. A szociális foglalkoztató\ kát nem szabad nyereségérdekeltségü vállalkozásnak tekiteni, arra kell törekedni, hogy munkával való ellátásuk tanácsi vállalatok részéről megtörténjék, hogy minden kerületben legyen szociális foglalkoztató, melyek munkával való ellátását, a "védett termők, védett tevékenység" elve biztosítja. Oda kell hatni, hogy a vállalatok a 2.500.- Ft-ban meghatározott rehabilitációs fejkvóta helyett olyan összegű befizetésre legyenek kötelezettek, amelyek jobban ösztönzik a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására.
