1987. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
51
valóban hatékony, ha bővülnek az egészségügy anyagi lehetőségei, s igy lépést tud tartani az egészségtudomány korszerű eredményeivel. Összefüggésben áll jelen nehéz gazdasági .helzetünkkel az is, hogy az egészségügyi ellátás műszerezettségét, felszereltségét nem tudjuk kellő képpen szinten tartani, s ez is kedvezőtlenül befolyásolja a gyógyitó személyek sikerélményét. Egyes vélemények szerint az egészségügyi dolgozók lelkesedése mostanában csökkent a program iránt. Ennek több oka közül említhető a népgazdaság nehéz helyzete és az ennek megjavítására indult propaganda, mely ezt helyezte az érdeklődés előterébe és minden más programot értelemszerűen háttérbe szorított. Az egészségügy lehetőségeinek beszűkülése lefékezi a megkezdett megelőző programok előrehaladását, a gyógyitó munka és a betegellátás egyéb feltételei is romlottak. 0 1 < 11 • 1 A helyzetet az teszi még nehezebbé, hogy az un. elsődleges megelőzés, tehát az egészséges emberekkel való foglalkozás jelenleg kizárólagosan az alapellátásban dolgozók kezében összpontosul. Meg kell határozni és a program sikeres végrehajtásához kell igazítani az egészségügyi intézményrendszer feladatrendszerét 1 ky abban az értelemben, hogy a megelőzés legalább olyan súllyal jelentkezzen a munkájukban, mint a gyógyitó tevékenység, ezzel megteremtve a másodlagos megelőzés lehetőségét. Fokozni kell a rehabilitáció lehetőségét és súlyát (harmadlagos megelőzés). Mindezekhez természetesen biztosítani kell a megfelelő erkölcsi és anyagi elismerési rendszert is. Őszintén meg kell ■ í * • ■ : L__^_ .yv&'v B i h JHBpl Hl BBBBR BBS'- 6 -
