1986. november 25. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

43

I^~

Jelen koncepciónak kettős célja van. Szolgálnia kell egyrészt a főváros életét irányító testületek és szervezetek tájeko/tatasát a meglévő problémákról, a feladat nagyságrendjéről és azok lehetséges megoldási módjairól. Másrészt az anyagi eszközök optimális kihasználása, a korszerű műszaki megoldások alkalmazása, az egységes szemlélet és gyakorlat kialakítása érdekében hosszú távra szóló iránymutatást kell adnia a rehabilitáció végrehajtásával foglalkozó szervezetek számára.

I. A jelenlegi helyzet bemutatása

A főváros belső kerületeinek épületállománya, jellegzetes városképe nagyrészt a századforduló körül alakult ki. A jelentős értékű középületek és a főútvonalak menti igényes lakóépületek mellett a spekulációs építés eredményeként a tömbök épület- és lakásállománya már eredetileg is vegyes voit Az igen jó és a rendkívül igénytelen lakások nemcsak városrészenként, tömbönként, hanem gyakran egy-egy épületen belül is keveredtek. Az utcafront nagyobb és jól felszerelt lakásai mellett a szűk udvarra nézők kicsik, sötétek, korszerűtlenek, zömében komfort nélküliek.

A sűrű beépítésű 80-100 éves épületek földszintjei többnyire nedvesek, födéméi és függőfolyósói elhasználódtak. A tetőszerkezetek nagyrésze elkorhadt, heázik, a kémények életveszélyesek. Az. épületgépészeti vezetékek (víz, gáz, csatorna, elektromos) elöregedtek, túlterheltek, cserére szorulnak.

1985. végén az ország 130 ezer db elmaradt felújítású tanácsi bérlakása közül 113 ezer db a fővárosban nagyrészt a belső területeken koncentrálva - található. Ezek a lakások több mint 30 éve. Illetve építésük óta nem voltak felújítva.

A belső Kerületek főbb közműrendszerei szintén a századforduló idején épültek és azóta kel- /

lő felújításban nem részesültek. A vízcső hálózat többségének cseréje, a csatornahálózat - építési anyagától, korától és a felette levő útpálya közlekedési igénybevételétől függően - 1 nagymértékű átépítése, a kisnyomású gázhálózat bővítése sürgető feladat. A terület közútrendszere túlterhelt, a gépkocsi parkolás nem megoldott. A város fejlődése következtében e térségekbe esetenként a lakófunkciót zavaró üzemek és raktárak is települtek.

Mindezek a hátrányok - a városi fejlődésből adódó, a belső kerületekben fokozottabban jelentkező környezeti terheléssel együtt - e területek jelentős leértékelődését okozták. Ennek f hatására az elmúlt évtizedekben itt a lakónépesség száma is jelentősen csökkent. Az l.sz.

táblázat a legjellemzőbb kerületek példájával mutatja be ezt a folyamatot. Az V., VI., VII.,

VIII. és IX. kerület 505 ezer fős lakossága az elmúlt 15 év alatt 143 ezer fővel (28.3 %) csökkent annak ellenére, hogy Budapest egészének lakossága 75 ezer fővel (3,7 %) növekedett. A belső kerületekből - új lakáshoz jutva vagy csere útján — elköltözők (főleg fiatalok és nagy- családosok) hátrahagyták az idős nagyszülőket, nyugdíjasokat. így a lakosság túlzottan elöregedett és a megüresedő rosszabb minőségű lakásokba beköltözők egy része miatt a társadalmi összetétel is leromlott.

A felgyülemlett problémák, valamint az a tény, hogy a régi épületek elmaradt felújításának mielőbbi pótlása mellett a VII. ötéves tervidőszaktól kezdve már a 25-30 éve épült új vá6

■ ' i/v JK' mmmmm -