1986. május 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

24

\

összegzésként a Főváros hosszú távú rehabilitációs koncepciója a következőkben fogalmazható meg:

A belső kerületek beépítése, épület- és lakásállománya műszaki és erkölcsi értelemben egyaránt elavult, és ez súlyos társadalmi feszültségek forrása. Ezek feloldására szükséges az, hogy szélesebb körben beinduljon a lakókörnyezet minden elemére kiterjedő, a meglévő értékeket megőrző, azokat kiegészítő, a lehetőségeket maximálisan kiaknázó, a rendelkezésre álló eszközöket optimálisan felhasználó megújítási tevékenység a rehabilitáció. Ennek eredményeként e területeken a kor igényeinek megfelelő, a további fejlődés alapjául szolgáló beépítés, az indokolt elvárásoknak ele- gettevő lakókörnyezet és lakásállomány jöjjön létre, ezáltal az itt élők életkörülményei lényegesen javuljanak, a meglévő társadalmi feszültségek enyhüljenek, majd szűnjenek meg. A megújítás során a rehabilitációnak mindig olyan mélységét és módját kell célul tűzni, amely a rendezett állapotok megvalósítását nyújtja, de az adott gazdasági keretek között vég- rehajtható. Törekedni kell arra, hogy a páratlan jelentőségű program 3/ mintegy 25-30 év alatt megvalósítható legyen.

E rehabilitációs koncepció összhangban van a központi célkitűzésekkel, továbbá a főváros középtávú tervében meghatározott feltételekkel, követelményekkel és társadalompolitikai célokkal. A koncepció sikeres megvalósítása széleskörű összefogást és a források további jelentős koncentrálását igényli, mert a tervezett ütemtől való elmaradás a lakóépületállomány fokozottabb leromlását, a fenntartási költségek növekedését és a már jelentkező társadalmi feszültségek fokozódását eredményezné.

► jBBM

9

A 2h

»- 18 - ' 1 - -•»-