1985. november 26. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

48

r r~ —i '“1

I ' '

! A területfejlesztés irányelveiről 1970-1971-ben, valamint a budapesti agglomeráció fejlesztéséről

, 1974-ben hozott határozatok alapján hosszú távon elérendő cél volt, hogy t-'' ‘'"'-v-y N— korlátozódjék a budapesti agglomeráció extenzív gazdasági növekedése az ipar intenzív és sze- / %0° f ♦ JVjf'lfV

I lektív fejlesztése révén, —aT /r \v\

— fékeződjék a fővárosba irányuló bevándorlás, % —

' — csökkenjen a felhalmozódott infrastrukturális ellátási különbség a főváros és az övezet, valamint _ \ [ vC

a fővárosi kerületek között, ^ vt'*/ jí) * l* ' “

— mérséklődjék az építőipar kapacitáshiánya. Tx ( fv,^. t

Az 1970-es évtized elejétől az agglomeráció nagyobbrészt a megjelölt irányban fejlődött. Gazdasági ~ ü- 'jj’JFfJ ‘A,

fejlődésének extenzív jellegét fokozatosan az intenzív irányzat váltotta fel. A vidéki fejlődés arad- f J41 1/ !

ményeként Budapestnek a foglalkoztatásban betöltött szerepe, gazdasági súlya viszonylag csók- _ j? J 11 l\ ff'

kant, a népesség bevándorlásának üteme lassult. A régebbi infrastrukturális különbségeknek, | "*Tjjkr \ H f 'kr i >

főként a mennyiségi hiányoknak a mérséklésében nagyarányú előrehaladás történt. Mégis maradtak \y-'' •"‘T’ \ Jl ) ) \ **

az ellátásban feszültségek, sót újabbak is jelentkeztek. Az ellátás gyorsabb javítását Budapesten \ * f " A V *" i * * ‘

tartósan hátráltatta a megvalósítás anyagi feltételeinek a korlátozottsága, az övezetben pedig a 1^ • j / Jr\ J • \ / irn'iVi;

népesség jelentős bevándorlása. 'Y A q *‘*y— ■ * ° 1 \ ^

Az 1980-as évekig elért társadalmi és gazdasági fejlődés lényeges változást tett lehetővé a terület- \ "***" |

fejlesztés és rendezés elvaiben. A legutóbbi évek kiérlelték azokat az újabb irányzatokat, melyek r «~«T ■ * €J J\-t S • •

hosszútávon meghatározhatják a magyar településrendszer fejlesztését. Az átértékelés lényeges jel- Y. /\' r •

lemzője, hogy érvényét vaszti a településhálózat hierarchikus rendszerének fejlesztési modellje, •

továbbá, hogy megszűnik az ún. ellenpólus-koncepció (öt nagyváros), és hogy ezek helyett a terület- és településfejlesztésben a térségi vonatkozások karülnek előtérbe. Mindezek az elvek a buda- pesti agglomeráció fejlesztésében is irányadókká váltak, figyelembevéve természetesen az agglome\ ráció sajátos, egyedi helyzetét és lényeges adottságait. 1-*1 A budapesti agglomeráció helyzete az országban

1. országhatár 2. az agglomeráció határa 3. megyehatár 4. megye székhely 6. a legfontosabb Az országos területrendezést jelenleg három összetartozó irányzat jellemzi: étvonefek 6. fofyó vízfelület.

— a társadalmi tervezés jelentősége fokozódik, Budapest tágabb vonzáskörzete (Vác, Gödöllő, Monor, Dabas, Ráckeve, Bicske stb.) számos kö— a városok és a falvak közötti különbség csökkentése az általános urbanizációs folyamat kitér- zépfokú funkció megosztását taszi lehetővé. E körzet az agglomeérció mezőgazdasági észöldterüjesztésével, a környezet fejlesztésével és védelmével együttesen érvényesül, lati, infrastrukturális (energia, vízgazdálkodás) háttere, a környezetvédelem kiemelt térsége.

— az irányítási rendszer komplex átértékelése a tényleges folyamatok figyelembevételével történik. A budapesti agglomeráció területi egysége Pest megye településrendszerének alakulásra jelentős

hatással van; a főváros és Pást megye együttélése, a két igazgatási egység magasfokú agyüttműkö- A hosszútávú célok feltételezik a térség fejlődési szintjének, adottségbeli különbségeinek és fejlő- dése a további faladatok megoldásénak döntő feltétele,

dési dinamikájának ismeretét. Az országos vizsgálatok kimutatják, hogy Budapest tágabb környezetébe a magasan urbanizélt és urbaniált térségek a jellemzők:

— a magatan urbanizélt. agglomerációs jellemzőkkel rendelkező, dinamikusan fejlődő térségekben a települések különösen egymásra vannak utalva, és ez szükségessé teszi fejlesztésük nagymértékű összehangolásét;

— a területek műszaki igénybevétele magasfokú. A beépített és a szabad területek aránya sok eset- ban kedvezőtlen, ehhez az infrastruktúra-rendszerek aránytalanságai is hozzájárulnak. Ugyanakkor az igények növekedése az infrastruktúra túlterhelése révén (közlekedésben, vízellátásban, építési területben stb.) újabb hiányokat feszültségeket okoz;

— a térségekben az egymásrautaltság a továbbiakban is növekedhet. Ezért a települési kapcsolatokat szolgáló műszaki infrastrukturális rendszerek együttműködését a természeti és művi környezet ökológiai tényezőinek figyelembevételével fokozni szükséges. Törekedni kell a természeti elemek (erdők, parkok stb.) fokozott védelmére, a mezőgazdasági kultúrák ésszerű és intenzív fejlesztésére.

— Az urbanizélt, központi helyzetű, másodlagos agglomerációs jellemzőkkel rendelkező térségekre is az előzőekhez hasonló tulajdonságok jellemzőek, ha nem is minden tényezőben. E térségekben a műszaki infrastruktúra-rendszerekkel a területek közötti többirányú kapcsolatot szükséges kiépíteni. A területfelhasznélés intenzitása még fokozható a beépítettség okozta környezeti károsodás nélkül. A műszaki igénybevétel koordinációja azonban már itt is elsődleges.

E térségekben növelni szükséges a települések közötti munkamegosztást az eltérő települési adottságok szerint.

Budapest közvetlen vonzáskörzetében valamennyi termelő, szolgáltató, ellátó, üdülési és igazgatási

funkció szoros koordinációja a természeti, társadalmi, művi és infrastrukturális erőforrások osztha- ■ y

tatlanságának figyelembevétele elsőrangú népgazdasági érdek. L|

j j*

____________________ \í

"

■ 1 ~~ ” 1,