1985. január 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

4

T n

I 1

A budapesti agglomeráció társadalmi és gazdasági fejlődésének » tzői a

hetvenes évek elejétől

Fővárosunk és ennek övezete nemzetközi összehasonlításban is jelentős, kevés európai országra jellemző nagyságrendű agglomeráció. A népességnek és az ipari kapacitásoknak jelenleg mintegy az egynegyede, a szellemi élet intézményeinek és foglalkoztatottjainak legalább a 80%-a ebben a 44 települést magában foglaló térségben - elsősorban a fővárosban — összpontosul. E nagyarányú területi koncentráció - az előnyein kívül - számos feszültségnek is forrása.

A területfejlesztés irányelveiről 1970-ben és 1971-ben, valamint a budapesti agglomeráció fejlesztéséről 1974-ben hozott határozatok alapján hosszú távon végreliajtandó feladat, hogy korlátozzák a budapesti agglomeráció extenzív gazdasági növekedését, kibontakoztassák az ipar intenzív és szelektív fejlesztését, mérsékeljék az építőipari kapacitás- hiányt, fékezzék a fővárosba irányuló bevándorlást, mérsékeljék a felhalmozódott infrastrukturális feszültségeket, csökkentsék a főváros és az agglomerációs övezet, valamint a fővárosi kerületek között meglevő indokolatlan ellátottságbeli különbségeket és javítsák a két tanács közötti együttműködést.

Az 1970-cs évtized elejétől az agglomeráció döntően a kijelölt irányokban fejlődött.

Az agglomeráció gazdasági fejlődésének extenzív jellegét fokozatosan az intenzív jelleg váltotta fel, a vidéki fejlődés eredményeként Budapestnek a foglalkoztatásban betöltött szerepe, gazdasági súlya viszonylagosan csökkent, s a vidékről ide irányuló népcsségbc- vándorlásnak az üteme lassult.

A régebbi infrastrukturális feszültségeknek, főként a mennyiségi hiányoknak a mérséklésében nagyarányú előrehaladás történt, s ezt a főváros és az övezet központi, illetőleg megyei eszközökből való kiemelt, kedvezményezett fejlesztése, az övezetben pedig a társadalmi összefogás is előmozdította.

1 .*>

A főváros és az övezet infrastruktúra-állománya nagymértékben bővült. Mégis maradtak az ellátásban feszültségek, sőt bizonyos területeken újabbak is keletkeztek. Az ellátottság gyorsabb javulását Budapesten tartósan hátráltatta a megvalósítás kellő föltételeinek hiánya, az övezetben pedig a népességnek nagyarányú bevándorlása.

A budapesti agglomeráció fejlődése révén nagymértékben arányosabb lett az ország te- i rülcti fejlődése.

1. Az 1970-cs évtizedben mérséklődött a népesség bevándorlása a budapesti agglomerációba. Fővárosunk népességénck növekedése, a betelepülési korlátozás, az ország kiegyenlítettebb fejlesztése és a bevándorlások mérséklődése miatt az előző évtizedének mintegy a negyedére (60 ezer emberre) csökkent. A főváros népessége 1983-ban elérte a maximumát (2064 ezer fő).

Az időszak középső éveiben mutatkozó átmeneti természetes szaporodást 1978-tól újra fogyás váltotta fel, s ezt 1983-ban a bevándorlási nyereség még éppen pótolta.

1984-ben csökkenni kezdett a főváros népessége. Az 1970-1980. közötti években a népességnek mintegy 3 százalékos növekedésén belül, számottevően módosult az életkor szerinti szerkezet. A népesedési csúcs hatására a 0-14 éves korsztálynak a lélckszájBj v i ---------------------