1985. január 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
24
A vízgazdálkodásnak kiemelt feladata a vízellátás és a vízbázisok védelmének, a szennyvízelvezetésnek és -tisztításnak, valamint a fürdőcllátásnak a fejlesztése és a meglévő létesítmények rekonstrukciója. A főváros víztermelő kapacitását az ezredfordulóra napi 2 millió m3-re kell növelni, s bővíteni kell a tárolóteljcsílményt. A főváros lakásállományának 98-99 százaléka részesülhet közüzemi vízzel való ellátásban. A fővárosi vízvezeték- •hálózatot folyamatosan karbantartva és felújítva állandóan növelni kell a vízellátás biztonságát. A főváros és az övezet működjön jobban együtt a vízbázisok közös kihasználásában. Hogy az övezeti települések ellátása javuljon, az átadható (csúcsidőszaki) vízmennyiséget a főváros a jelenleginek csaknem a háromszorosára (kb. 135 ezer m3-re) növelje. Az övezet többi települését a meglévő regionális vízellátó rendszerek, térségi vízművek lássák el. Az övezetben ki kell bővíteni a vízvezeték-hálózatot, növelni a bekapcsolt lakások számút és arányát (70-80 százalékra), avégett, hogy az ellátottság a térségen belül területileg kiegyenlítettebbé váljon, s közeledjen a főváros ellátottságának színvonalához. A vízellátás fejlesztésében elsőbbséget kell adni az egészségügyileg veszélyeztetett településeknek. A regionális rendszereket összekapcsolva biztonságosabbá kcU tenni az ellátást. Az agglomerációban a vízbázisok védelme megkívánja, hogy hidrogeológiai védőterületeket jelöljenek ki, s szabályozzák ezek területhasznosítását. A fővárosban azáltal, hogy évenként megépítenek 60-70 km csatornát, s a meglévő hálózat rossz állagú szakaszait felújítják, amellett új átcmclőtclcpekct építenek, s a régieket felújítják, el kell érni, hogy a lakásoknak mintegy 90-92 százalékát bekapcsolhassák a hálózatba. A csatornahálózat által összegyűjtött és elvezetett szennyvizek csak tisztítás után kerüljenek a Dunába. A keletkező szennyvizek tisztítására három tisztítótelepet kell teljesen kiépíteni, létrehozni (ezek: az észak-budapesti, az észak-csepeli és a dél-budai telep). Ezek a teljes kapacitásukat valószínűleg csak az ezredforduló utáni években érik el. Az övezeti települések szennyvizeinek elvezetése és tisztítása - azáltal, hogy regionális és térségi gyűjtőrendszereket és új tisztítótelepeket építenek, illetőleg egyedi technológiai megoldásokat alkalmaznak - olyan mértékben bővítendő, hogy a vízellátás és u csatornázás közötti olló valamelyest összecsukódjon, s az ellátottság közelítsen az országos átlaghoz. Távlatilag az övezeti településekről a csatornahálózaton elvezetendő szennyvíz- mennyiségnek mintegy a felét (kb. 60 ezer m3-t) a fővárosi tisztítótelepek fogadják, s a többi a helyi tisztítóművek teherbíróképcsségét terhelje. A visszamaradó szennyvíziszapot kezelni kell, s ártalmatlanná téve cl kell helyezni; evégett oda kell hatni, hogy egy ré- , szét a mező- és erdőgazdaság hasznosítsa, a többit meg depóniákban rakják le. A lerakásra alkalmas helyeket a Fővárosi Tanácsnak és a Pest megyei Tanácsnak - az érdekelt minisztériumok, főhatóságok bevonásával — kell kijelölnie, s az elhelyezés föltételeit az érdekeltségi rendszer is segítsen megteremteni. Folytatni kell a gyógy idegenforgalom növelése szempontjából is nagyjelentőségű budapesti fürdők rekonstrukcióját, külföldi tőke bevonásával is törekedni kell új fürdők, gyógyszállók építésére. A vízrendezés során meg kell valósítani, hogy az egymással kapcsolatban lévő vízfolyások vízszállító képessége egymással összhangban legyen. A ráckevei (soroksári) Duna további szabályozási munkáit cl kell végezni. Számolni kell a Bős-Nagymarosi Vízlépcső /4 rí- Vy-'-V' >'/ . W * jf ) 21
