1985. január 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
13
II. A budapesti agglomeráció jövőbeli fejlődésének társadalmi és gazdasági föltételei A térség fejlődésének főbb társadalmi és gazdasági föltételei részben az egész népgazdaságra kidolgozott előrejelzések, részben az agglomeráció sajátos folyamatai alapján foglalhatók össze. A sajátos föltételek az alábbiak:- Az agglomeráció népesedési folyamataiban a régebbiektől és az országostól eltérő irányzatokra kell számítani. Az előrejelzések szerint Budapest népessége az ezredfordulóig - a természetes fogyás következtében - 250 ezer emberrel (12 százalékkal) megfogyatkozik. E fogyást a várható 100-160 ezres bevándorlás csak részben pótolja, ezért a fővárosi népesség végül is 90-150 ezer emberrel (4-7 százalékkal) csökken. Ez az arány nagyjából azonos az országos mértékkel. Az övezetben a természetes szaporodás erőteljesen csökken, de továbbra is pozitív előjelű marad. A várhatóan kissé mérséklődő bevándorlással együtt az övezet teljes népessége - a budapesti és az országos irányzatokkal ellentétben - továbbra is számottevően, mintegy 75 ezer emberrel (15 százalékkal) szaporodik. A bevándorlási nyereség mértékétől függ tehát, hogy az agglomerációban milyen mértékben és arányban csökken majd a népesség. Számottevően megváltozik majd a népesség életkor szerinti összetétele: a 0-14 éves korosztályhoz tartozóknak a száma Budapesten az országoshoz hasonló mértékben (16 százalékkal) csökken, az övezetben azonban — főként a tartós bevándorlás miatt - gyakorlatilag nem változik. Az időszakon belül a kilencvenes évek elején fordulat várható: addig a fiatal korosztályok lélckszáma erőteljesen csökken, az ezt követő élénkülés azonban már nem éri cl az előző időszak színvonalát. V A munkaképes korú népesség lélckszáma Budapesten - az országoshoz hasonló mértékben — egy kissé (2 százalékkal) csökken, ugyanakkor az övezetben nagymértékben (23 százalékkal) nő. A munkaképes korúak számának nagyobb mértékű növekedése a kilencvenes évek elejére várható, tehát ebben az időszakban erősödik majd Budapest munkaerő-ellátásában az övezetből ingázóknak a szerepe. A nagyobb távolságról Budapestre ingázóknak a száma valószínűleg kismértékben csökken. Ezt az irányzatot a termelőerőknek az eddiginél decentralizáltabb fejlődése és a községek népességmegtartó képességének javulása erősíti. A fővárosnak a napi ingázásból eredő nyeresége nem csökken, hanem - várhatóan - a jelenlegi 180 ezres színvonalon marad, a távolsági ingázás mérséklődését pedig az övezetből bejárók számának a kilencvenes évek elején bekövetkező mintegy 10-20 százalékos növekedése valószínűleg kiegyenlíti. A munkaképes koron felüli népesség Budapesten az országos irányzatoktól eltérően - főként a kilencvenes évektől kezdve - számottevően (10-11 százalékkal) csökken, ) 10 ^
