1984. május 29. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
33
lalatok az évről évre bekövetkező előrelépés ellenére sem tudták megvalósítani erőforrásaik megfelelő kihasználását. Az anyagtakarékosság terén elért - az előbbiekben leirt - eredmények mellett, a cement- és az aluminiumtakarékosság, valamint a bontott anyagokkal való gazdálkodás vizsgálata bizonyította, hogy még mindig előfordul az anyagpazarlás. Az aluminium-anyagtakarékosság időarányos tervei mintegy 25 %-ban teljesültek, a cementfehasználás 10 55-os előirányzott csökkentéséből a megvalósulás minimális. Az épületfelujitások során kibontott anyagok ujrahasznositása nem kielégítő. A termelési szerkezet alakulását feltáró ellenőrzés megállapította, hogy a fejlesztések elsősorban a régi termékekre irányulnak. Az alumíniumiparban sem valósult meg az uj termékek létrehozására ^ irányuló célkitűzések nagy része. é - ! WM A szabályzók nem tudták a vállalatokat rákényszeriteni arra, hogy a nyereség hosszú távú alakulása alapján tervezzék és irányítsák a gazdasági folyamatokat. A gazdaságirányítás a szabályzók évenkénti módosításával rövid távú célok elérésére ösztönöz. Az évenkénti v szigorítás gyengítette a vállalatok önfinanszírozó képességét, gyakran még az állóeszközök szintentartása is gondot okozott. A fejlesztési alap hiánya miatt fontos energiamegtakaritást elősegítő műszerek beszerzése hiúsult meg és a licenciavásárlásokat is akadályozta a forráshiány. A fentebb említett okok is közrejátszottak abban, hogy az ellenőrzött vállalatok egy részénél a tőkés export elmaradt a tervezettől. 1983-ban a budapesti iparvállalatok termelési értéke és tőkés exportja kevesebb volt az előző évinél. A licenciavásárlásokhoz kapcsolódó hitelkérelmeknél kiemelt célkitűzés volt a tőkés export növelése, hasonlóan az aluminiumipari fejlesztéseknél. Azonban egy részük nem valósult meg. ■- 3 -
