1984. május 29. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
235
2.000.-Ft-ra emelkedett, s Így az lett volna várható, hogy a bűncselekmények száma csökkenni fog. A vagyon elleni bűncselekmények túlnyomó többsége csekély - átlag 17.000.-Ft - kárral járt. Figyelemre méltó viszont, hogy 310 esetben keletkezett a személyi és 190 esetben a társadalmi tulajdonban 100.000.-Ft-ot meghaladó kár, s az előbbiek közül két, az utóbbiakból 11 alkalommal a kár az egymillió forintot is meghaladta. Köziemért pl. a Petőfi Sándor utcai Szivárvány Textiláruház ügye, vagy a Totó üGy. A vagyon elleni bűncselekmények nagy többségét a lopások teszik ki. Ezek legveszélyesebb fajtája, a betöréses lopás alig 2 ,t-kol szaporodott 1982-höz képest. Közrehatott a növekedés megállásában az is, hogy sikerült néhány olyan jól szervezett bünbandát leleplezni, amelyek sorozatban követtek el betöréseket. Liüködésük igen szervezett volt; egyesek kiszemelték a betörés helyét, mások felderítették a helyszínt, az elkövetők autón közelítették meg ós hagyták el a tetthelyet, a betörést rádióval felszerelt figyelő biztosította, az értékesítést e- lőrc kiépített orgazda-hálózaton keresztül intézték, stb. A tettesek leleplezését nagyon gondos rendőri munka eredményezte. | A társadalmi tulajdon védelme még mindig nem kapja meg a fontosa igának megfelelő figyelmet a gazdasági életben. A gazdasági vezetők többsége ma is olyan részfeladatnak tekinti ezt, amely nem az ő intézkedési körébe tartozik, némelyek pedig csupán gazdaságossági oldalról szemlélik a kérdést, s ha a védekezé'3 eszközeit költségesnek tartják, inkább vállalják a bűncselekmények okozta kár kockázatát, arait a szükségszerű veszteségek egy részén* minősítenek. E felfogás tarthatatlansága nem igényel bővebb bizonyítást, de megváltoztatására a bűnüldöző szervek eszközei nem elegendőek. Olyan társadalmi légkör kialakítására van szükség, amely nem tűri meg a közömbösséget a társadalmi vagyon megkárosításával szemben. m itr ff - _________________________- 17 -
