1983. június 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

138

Nagy veszteséget okoz, hogy a vállalatok létszámának 25 %-a kicserélődött. Ez a kivitelező épitőipar esetében közel 40 J$-os volt, a kiskereskedelemben, ezen belül az élelmiszerkereskedelemben is nagyon magas kb. 30 %,

Tavaly is észrevételeztük, hogy a létszámmozgásnak csak a kisebb hányada vezethető vissza tudatos létszámgazdálkodásra, belső szervezésre,, munkaerőt kiváltó intézkedésekre. Elenyésző a vállalatok közötti tudatos és szervezett munkaerőmozgás. Változatlanul feladat tehát a munkaszervezés, a munkaidőalap jobb kihasználása.

Mégegyszer külön is kiemeljük a kivitelező épitőipar létszámhelyzetét, mert 1982-ben a létszám csökkenése nagyobb volt az előző évinél, elérte a 9 5&-ot. Ez a tendencia évek óta tart. A hiány elsősorban olyan szakmákat érint súlyosabban, amelyek a felujitási és karbantartási munkáknál fontosak. A hiány enyhi- tósére alakult közel 120 vállalati gazdasági munkaközösség - véleményünk szerint - nem lehet hosszú távon megoldás. Ez a megjegyzésünk nem csak az építőiparban alakult munkaközösségekr* vonatkozik.

A létszámhelyzet ellentmondásos, mert amikor létszámgondokkal küzködünk, találkozunk felesleges foglalkoztatásokkal is. Csupá: példaként emlitjük a Patyolat Vállalatot és az iparcikk kereskedelmet. Azt tapasztaltuk, hogy a Patyolat központi létszáma a fizikai alkalmazottakhoz képest magas, az iparcikk kereskedelem boltjaiban gyakran látni elfoglaltság nélküli eladókat. Érdemes nek tartjuk a létszámszükségletet alaposan felülvizsgálni. E ké területet nem akartuk kiemelni, csupán példának szántuk tapasztalataink alátámasztására. A Számvizsgáló Bizottságnak egyébkén az a meggyőződése, hogy létszámcsökkentést elsősorban a szükség íelen, párhuzamos és elbürokratizálódott munkák megszüntetéséve és átszervezésével lehet eredményesen elérni, de erre nagyon kevés példát találtunk. Inkább az a jellemző, hogy az elvégzend munka mennyisége állandóan növekszik.

432 jlH

9 I

1 J- 4 -