1982. június 22. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
268
1 ' ■ . • ' ' _____ \- 2 - I. Az ötnapos munkahét bevezetésének általános tapasztalatai 1. Az 1981. évi áttérések jellemzői. A Minisztertanács határozata alapján - meghatározott feltételekkel - mód nyílott az uj munkarend 1981. julius 1-től történő bevezetésére is. Nem számítva azokat a munkaterületeket, ahol az ötnapos munkarend már korábban gyakorlat volt /építőipar, nagykereskedelem, kutató intézetek, gyógyszergyárak, szociális foglalkoztatók/, Budapesten további összesen 55 - többségében ipari - munkáltatónál közel 80 ezer dolgozó tért át az ötrapos munkahétre. Tanácsi gazdaságba tartozó munkáltató - a kísérletbe vont 56 oktatási intézmény kivételével - ezek között nem szerepelt. Az áttérés egyeztetési gondokat nem okozott. 2. Az 1982. évi bevezetés helyzete és társadalmi fogadtatása. Az uj munkarendet a munkáltatók döntő többsége január 1-én /a kereskedelemben január 4-én, a közigazgatásban február 1-én/ vezette be. Kevés kivétel van későbbi áttérésre is. Az oktatási intézmények az 1982/83. tanév - a színházak az őszi idény - kezdetekor tervezik teljeskörü alkalmazását. A tanácsi vállalatok közül a Fővárosi Ruházati Szolgáltató Vállalat és a Gyermekélelmezési ; Vállalat szerepel a II. félévben áttérők között. Budapesten jelenleg megközeütőén 1 millió 100 ezer fő dolgozik az uj munkarendben, amelynek alkalmazása az oktatási szervezet átállásával egyidejűleg lényegében teljes lesz. A gondos felkészülés eredményeként az áttérés általában különösebb zavarok nélkül, az előzetes terveknek megfelelően zajlott le. A központi szabályozás , keret-jellege - az átállás programjának a munkahelyi kollektivák általi megvitatása - megkönnyítette a felkészülést, elősegítette a megértést, az azonosulást. Kisebb gondot elsősorban a munkakezdés időpontjának megállapítása körüli tájékozatlanság /lépcsőzetes munkakezdés előírásai/ okozott. A felkészülés fokozott gondosságot követelt azokban az ágazatokban /munkaterületeken/ ahol a lakossági ellátás fenntartása a hét végeken is fontos követelmény /pl. egészségügy, kereskedelem, szolgáltatások/. Az áttéréssel a folyamatos és a 3 műszakos munkarendben dolgozók munkaideje általában 40 órára csökkent, mig a két miiszakosoké 40-42 óra között alakult. Az ebédidőt kevés kivétellel igyekeztek a legalacsonyabb mértékben / 20-25 perc/ megállapítani és a gazdaság egészében a szabad napot általában szombaton adják ki. A termelő vállalatok programjaikban részletesen kidolgozták a kieső munkaidőalap pótlásához szükséges intézkedéseket. Ezek között pl. felülvizsgálták és szükség szerint rendezték a munka- "- 2 __________________________________________ i — ______ . . . - — .-------------------------.
